Mit csináljak? Sose fogom megbocsátani magamnak.

Ápold meg legyél vele, ilyenkor már semmit nem számít hogy megakarod bánni, ha meggyógyul örüljetek, és térj észhez

Ha meghalna, csak úgy tudnád enyhíteni a fájdalmad ha utána mennél..

Sajnos én is ilyen vagyok, de mindig időbe leállítom magam

20/F

Egyrészt egész biztos nem a te hibád, hogy beteg lett. Másrészt már régen megbocsájtott, szerintem eleve tudta, hogy a borzasztó vislekedés csak a kamaszkor része volt.

Az meg, hogy most ott vagy mellette, mindent jóvátesz.

négy gyerekes anya

Az első lépésen már túl is vagy, beláttad, hogy anyukáddal rosszul bántál!

Most legyél vele minél többet, SZERESD! Érezze, hogy szereted! Mondogasd is neki minél többet!

Gondolj arra, hogy ő hányszor cserélte a sz.ros pelenkádat örömmel, mert szeretett.

Vissza nem tudod csinálni a dolgokat, de ha boldoggá teszed a hátralévő életét, azzal segítesz a legtöbbet! Neki is, és saját magadnak is!

Meglehet, pont azért hozta így a sors, hogy rájöjj erre: s most, hogy sikerült, minden jóra fog fordulni!

Nagyon meghatott a történeted és szívből remélem, hogy anyukád meggyógyul!

Az anyáknak az a feladatuk, hogy vigyázzanak a gyerekeikre, és támogassák mindenben. A legtöbb anyánál az se számít, hogy ha nem igazán hálálja meg a gyerek. Tudja, hogy szeretted. Tudja, hogy szereted. Ne légy szomorú, most az a legfontosabb, hogy mellette legyél, ebből merít erőt! Egyszerűen odamész, és azt mondod: "Ne haragudj rám, anya. Szeretlek" nem kell többet, ez pont elég, hogy gyorsabban gyógyulhasson.

Gyógyulást kívánok neki, imádkozni fogok érte.

Mai párbeszéd anyukámmal:

Én: Szeretlek! Mondtam már neked ezt 800-szor?

Anya:Igen, de sosem elég ^^

Én: (eszembe jutott a kérdező kérdése) De ha ESETLEG mégse szeretnélek, te attól még szeretnél?

Anya: Hát persze! Ez a dolgom!

14/L

1. Elég valószínűtlen, hogy te veleszületett pszichopata volnál - pl. nem lenne most bűntudatod az édesanyád miatt. Ha pedig nem vagy az, akkor az édesanyád hibája volt az, hogy téged fegyelmezni kellett. Azt jelenti, hogy nem figyelt rád eléggé, nem úgy szeretett, ahogyan téged kellett volna, és te az állandó "fegyelmezetlenségeddel" harcoltál magadnak figyelmet.

Tehát ne legyen bűntudatod. Ez nem a te hibád.

2. Ha te bármit is megbántál, az elég, főként azért, amit fentebb írtam.

3. Édesanyád betegsége és esetleges halála nem egyenes következménye annak, hogy te milyen gyerek voltál. Értsd: nem a te hibád, ha meghal. Azért hal meg, mert eljött az ideje.

4. Szeresd, amíg él, legyél mellette, amíg kívánja. Reménykedj, hogy felgyógyul és bátorítsd őt is. ha mégsem: temetsd el tisztességgel, és gyászold meg. Ez a legtöbb, amit tehetsz érte.

Sok mindnet jóvá lehet tenni, te nagyon sokszor kértél tőle bocsánatot - teljesen fölöslegesen, mert az ő hibája volt, mint mondottam is -, mégsem vagy képes ÖNMAGADNAK megbocsátani. Ideje lenne!

Hol van az édesapád?

Az öngyilkosság nem megoldás, te is tudod. Csak a gyávák futamodnak meg az élettől.

Kérj segítséget, ha nem bírod egyedül a terheket!