Mitől lett ilyen a feleségem? Depressziós?

Nem igaz hogy pszhomókus nélkül is túlteszi magát ezen. Ez már nem szülés utáni depi. Ez lehet egy súlyos depi is, de más is. Ismerni kell a előzményeket. A gyerekkorig visszamenőleg. Itt sürgősen pszichomókus kell. Sőtt lehet, hogy a pszihológus is kevés és pszihiáter kellesz. Az önbecsülés hiányából később még szuicid gondolatok is támadhatnak! Tapasztalatból mondom, ismerem ezeket a tüneteket. "találj magadnak mást", "keress magadnak egy normálisat", "biztosan szégyelsz", meg hasonlók. Ha hozzá bújsz ellök. Szóval irtózik az érintéstől. 30 éves házasok vagyunk 20 éve nem érhetek hozzá még véletlenül sem. Ilyen is van. De hát ha egyszer kimondtam a jóban roszbant.... És szüksége van támaszra. Vigyázz ne hagyd idáig jutni a helyzeteteket.

Szerintem aki nem tudja magát elfogadni, az a másik közeledését sem szereti. Van akinek húsz kilós felesleg sem zavaró, még szülni sem kell hozzá, nem zavarja, hogy hullámzik a teste ahogy jár. Van aki öt kilótól is szenved. Van olyan, aki bármit tesz, nem változik vissza szülés után és ez kiábrándítja. Van aki nem mondja el, csak belül szenved, mások pedig kimutatják például azzal, hogy hárítják a férj közeledését. A szülés pedig mindenkiben más folyamatokat indít el. Olyanokat is, amivel semmit sem lehet kezdeni. Ezt csak az érzi, aki benne van. Azért a gyerekkel nem kellene furcsán viselkednie, ezt meg kellene követelni tőle. A többit meg lehet érteni.

Megkövetelni valamit egy egészséges embertől lehet. Egy súlyos depreszióstól nem. Ha lehetne, nem lenne beteg. Nem az akaratától függ. Az a fajta laikus hozzáállás: -uralkodj magadon, - parancsolj magadnak, - csak akarnod kell, ezek csak rontanak a helyzeten mert egyszerűen nem képes rá és ezért is lelkiismeretfurdalása lesz, ezért a képtelenségeért is csökken az önbecsülés. (a szélsőséges de gyakori nézet: -ki kel verni belőle, az meg egyszerűen bűn, nemcsak káros)