Miért kell az anyukáknak állandóan panaszkodniuk, hibáztatniuk a gyereküket, hogy nem sikerült állást találniuk? (bővebben lent)
Gyakran hallom, hogy vannak olyan anyukák, akik folyton panaszkodnak, hogy a gyerekük diplomás és nincs munkájuk, vagy olyan munkájuk van, aminek nincs köze a szakmához. De miért pont őket kell hibáztatni, amikor NEM tehetünk arról, hogy gazdasági válság van?
A nővérem, miután lediplomázott, szeretett volna olyan állást találni, ami őt érdekelné és van köze a diplomájához. 2 hónap után egy barátnője ajánlott neki egy munkát: egy üzletben kezdett el dolgozni. Anyu, amikor ezt megtudta, elkezdett panaszkodni, ahelyett, hogy örült volna azért, hogy legalább van állása a nővéremnek. Apu is ezt mondta neki, hogy ha ő egy üzletben dolgozik, az nem az jelenti, hogy nyugdíjas koráig fog ott dolgozni. Fél év után sikerült egy jobb állást találnia a nővéremnek. Ezek után anyu dicsérgetni kezdte őt, de ő mérgesen közölte, hogy az alatt, a félév alatt folyton panaszkodott és egyszer sem kért tőle bocsánatot. Apu igazat adott neki. És mivel azt akarta, hogy nagyon mélyen gondolkozzon el ezen anyu, albérletbe költözött 1 hónapra. A születésnapján írt egy sms-t, hogy nagyon sajnálja a történteket. Belátta, hogy hibázott. A nővérem ezt elfogadta, de szeretné, ha továbbra is elgondolkozzon ezen -miattam. Ha én sem találok munkát a suli után és engem is hibáztatni fog, akkor magával visz engem. (nagyon jóban vagyunk egymással)
Úgyhogy minden jól alakult, mert anyu már tényleg megbánta amit tett.
Tudom, hogy nem a nővérem esete az egyetlen, mert hallottam, hogy mások anyja is ezt teszi a saját csemetéjével, amit nagyon helytelen dolognak tartok. Egy lányosztálytársamról tavaly azt hallottam, hogy sikereresen elvégzett valami főiskolát. Ez után olyan munkahelyet talált, aminek nem volt köze a tanulmányaihoz. Az ő anyja is állandóan panaszkodott, hibáztatta őt. És ennek a lánynak romlani kezdett az önbizalma miatta, hogy önként keresett fel egy pszichológust.
Sok ilyen történetet hallottam egyébként.
Kevés olyan ember van, aki megérti a helyzetet. Egy barátnőm számítástechnikát tanult, és szeretett volna abból munkát találni. Nem akart hónapokon át munkanélküli lenni, ezért egy nyomdaiparban kezdett el dolgozni. Az ő anyukája egyáltalán nem panaszkodott. Örült, hogy legalább sikerült állást találnia a lányának.
Ti mit gondoltok erről?
(bocs, hogy hosszú lett, de muszáj volt részletesen leírnom)
válasza:Kezdem azzal, hogy nincsen diplomám, mert így tiszta a kép.
De az én apám ugyanilyen, nem is tartom vele a kapcsolatot. Pedig ő is csak a gimit végezte el, mégis egy átlag ember 3 havi fizetését viszi haza, egy multi csaló cégnél. Mindennél fontosabb számára a pénz, az anyagi biztonság, és az ebből adódó hatalom. Mindenkit megakar venni, a 22 éves barátnőjét sikerült is. Engem is megakart, de az nem ment neki.
Én egy olyan szakmát választottam, ami csodálatos, imádom, és segíthetek vele, de sajnos ez arra elég, hogy megéljek, semmi másra. Sőt, még ez is nehézkésen megy a panelfűtés árai mellett.
Engem már azóta lenéz, hogy tudja mit szeretnék. Azt mondta többször is, hogy egy nulla vagyok, egy senki, semmit nem fogok elérni az életben. Persze ezt, a maga ordibálós, köpködős stílusában. Így aztán úgy döntöttem, hogy egy ilyen emberre nincs is szükségem. Pláne, hogy amikor még beszéltünk, mindig a barátnőjéhez hasonlított. Neki sikerült, ő ezt is elérte stb... Csak egyet nem vesz észre, hogy nem is akarom azt, amit a barátnője csinál, meg azért úgy könnyű elérni bármit, hogy egy 23 évvel idősebb mellett élsz, aki az egyetemtől kezdve a jogosítványig, autóig mindent kifizet.
Kicsit más a helyzet mint a nálatok, de nekem az apám ilyen.
válasza:Engem nem hibáztatnak, de folyton a fejemhez vágják, hogy "úgysem sikerül"...szóval pszichikailag nem állnak mellém. Pedig jól esne. Ez van. :(
Kétkezi munkához "túlképzett" vagyok, diplomás szakmához meg "nincs tapasztalatom" szóval az élet szép.
22-L
válasza:
válasza:Hajaj...
Sok szülő, akinek hasonló korú gyereke van, még egy olyan korban nőtt fel, amikor mindenki talált tűrhetően fizető munkát, aki akart dolgozni, és nem akarják felfogni, hogy már nem azok az idők járnak. Vőlegényem anyja tipikusan ilyen... főleg hogy ő elég idősen szülte meg a páromat. Na nála tényleg az volt, hogy vmi technikumot elvégzett, aztán nesze, fiam, itt egy állás.
Páromnak sok gondja volt és van az álláskereséssel. A poén az, hogy most van állása, nem is olyan rémes sok máshoz képest (minimálbér felett keres, nem fizikai munkát), csak vmi jobbat szeretne (nagyon hülye időbeosztása van, főleg az a baj). Az anyja folyton azt hiszi, hogy a párom nem adja be elég pályázatra az önéletrajzát, válogat, lazsál stb. De néha még az én anyám is... és akkor nekem magyaráznak... én meg mit mondjak erre? A párom meglett férfiember, nem fogok a válla folött állni, és hiszek neki, hogy keres is állást, volt is már interjún, szóval nem csak kummant. Egyszerűen ilyen az álláspiac... egy melóra jelentkezik 200 ember, és ha nem hívnak be, nem tudod, miért, ha meg be is hívnak, és nem téged választanak, nem tudd, miért. A fele hirdetésnél meg kiderül, hogy nem is annyira az, aminek hirdették (titkári munka helyett forex stb.), meg felsőfokú angollal, adminisztrációs tapasztalattal akarnak fizetni nettó 100at.
Amúgy anyám velem szemben meg pont fordított volt... talán mert túlzottan aggódtak a helyzet miatt, azért pereltek velem, mert 2 hónap álláskeresés után visszautasítottam egy állásajánlatot, ahol:
- az interjún nem mondták el pontosan, mit kellene csinálni, csak annyi volt, hogy "hr jellegű munka"
- fizettek volna nettó 100-at, és elvileg volt jutalék, de azt nem mondták el, minek a függvénye
- mindennek tetejében, mint kiderült számomra, egy Zepter jellegű helyen volt, aminek láthatóan az volt a lényege, hogy kamu egészségi vizsgálatokra paliznak be idős, tudatlan embereket... ez nekem már instant hányinger
Mert hogy visszautasítottam egy munkát, és nem az első felajánlott melóra cuppantam rá, mert úgy éreztem, az én képességeimmel jobbat is megérdemelnék... aztán 1 hónappal később találtam sokkal nagyobb szellemi kihívást tartalmazó, etikusabb munkát több, mint 2x annyi fix fizuval és rendes bejelentéssel.
válasza:5. vagyok
Hozzátenném, hogy párom művelt, olvasott, tájékozott, közvetlen és könnyen tud beszélgetni, van egy diplomája és egy OKJ-s képesítése, a diplomája sztem nem büfészakos. Mellé min, középfokon beszél angolul és németül is, és társalgási szinten elvan sok más nyelvvel.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!