Az lehetséges hogy valakinek a szülei miatt indúlt vagy indúl nehezzen a felnőttkora?

Igen, lehetséges. Az emberi sorsok nem egyformák. Mindenki máshogy indul és más lehetőségekkel. Igen, van, aki testileg és/vagy lelkileg megromlottan indul neki. Viszont pusztán az ezen való rágódás nem fog segíteni. Abból kell kihozni a legjobbat, ami van. A segítő kezet meg nem kell megharapni.

A stílusról meg annyit, hogy ha tanyán élsz, magadban, akkor persze mindegy, de ha az emberek között akarsz boldog lenni, akkor sajnos nem viselkedhetsz akárhogy. Neked is az a legnagyobb bajod, hogy mások nem úgy viselkedtek, ahogy te vártad! Ugye...

A stílus maga az ember. Igen, sajnos sok kudarcot fogsz még benyelni, ha időnként nem tudsz nyelni egyet.

Ha kritika ér, inkább használd a saját javadra. De ha a legkisebb kritikára is agresszíven reagálsz, akkor a környezeted is ekként fog kezelni.

Magadon változtass és veled változik a világ.

jól esett volna egy bocsánatkérés.....

11,és 20. voltam...

Megpróbálok értelmes és hasznos választ adni (viszont tény, hogy a helyesírásod nem a legjobb).

Na szóval....

Ha általánosságban nézem a kérdést: Igen számít, hogy ki mit hoz otthonról, még lelkiekben is. Akit vertek gyerekkorában vagy alkoholista szülei voltak, esetleg más családi perpatvar volt az életében, az szerintem is hendikeppel indul az életben, de azt vettem észre, hogy ők kevésbé sajnáltatják magukat. (más a panaszkodás és más a segítség kérése)

Mondok egy nem túl példát: Otthon sz@rba sem vesznek, vagy rosszabb állandóan cseszegetnek, szidnak, lelkileg megvisel. Viszont, ott a lehetőséged, hogy kialakíts magadnak egy baráti kört akár munkahelyen, iskolában vagy esetleg hobbi által. Az ember így találhat egy második családot, akik mellette állnak, persze, ehhez az kell, hogy ne fulladjanak bele az önsajnálatodba, hiszen nekik is vannak problémáik.

30 évesen tényleg lehetnél önállóbb, persze az ember nehezen felejt, de tudni kell szelektálni, csak a szépet és a jót látni, így nem fogsz morfondírozni a rossz dolgokon. Azt írod, hogy a szüleid felől éreztél egy félelmet. Szerinted Mitől féltek? Esetleg anyagi gondjaitok voltak?

30 éves vagy, nem írtad, hogy dolgozol-e vagy sem, esetleg hogy még otthon élsz-e (bocs nem olvastam végig a hsz-eket csak párat). Ha anyagi problémák voltak, akkor lehet orvosolni tudod, ha megpróbálsz anyagi biztonságot teremteni magadnak.

Nem tudom, hogy van-e párkapcsolatod, bár nem lepődnék meg a nemleges válaszon (ne vedd sértésnek, de az itteni reakcióid inkább tükrözik egy tini kirohanásait, mint egy érett felnőtt válaszait).

Kemény a világ, meg kell acéloznod magad és tudnod kell szelektálni, különben az ilyen kirohanásaid fogják okozni a veszted, hisz az emberek így ismeretlenül is be fognak skatulyázni (nem csak itt az életben is). Találd meg azt, ami hozzád illik és mássz ki az önsajnálatból. Ehhez sok sikert kívánok!

Ha mélynek találod a problémát, akkor meg keress fel egy pszichológust. Sajna jobbat nem tudok.

Unokahúgomat az anyja nagyon sokáig fogta. Az apja nagyon beteg volt, pár éve elhunyt. Azóta az anyja is egészségügyileg "lerobbant", a lányt nem engedte sehová, közben kifelé meg mást mutattak. Mindig mondta, hogy vigyem programokra a csajt, de amikor eljött a napja akkor unokahúgom mindig jött valami kifogással, hogy miért kell otthon maradnia. Az anyja befolyásolta, mert félt. Félt, hogy egyedül marad, elmegy a segítsége és nem is engedte sokáig felnőni. Mikor más tinik rég pasiztak ő még valahol elmaradt a gyerekes világába, ekkor még 16-18 éves volt. Most már 22 és a forduló pont 2 éve jött el, amikor végre lett barátja. Hál Istennek nem egy otthonülő a srác, viszi magával minden fele és az anyja is kicsit beletörődött, hogy nem lehet örökké kisgyereknek tartani a lányát.

Mondom ehhez az kellett, hogy párkapcsolata legyen, kiszakadjon az otthoni környezetből és más közegbe kerüljön. Új barátságok, új lehetőségek és nem utolsó sorban végre felnőttnek érezheti magát. Szóval ő is elég későnnérő volt.