Minden esetben kérhetik a szülők, hogy a dolgozó fiuk/lányuk fizessen a háztartásba?

A kérdező írta, h évi több kirándulás is belefér.

Erre írtam, h akkor támogatni kellene az inast, nem az ő pénzét lehúzni.

Erre jössz te, h a hülye szüleid meg az alkoholista nagyapád így meg úgy...

Kérdezd már meg a kérdezőt vagy engem, h érdekel e ez minket, mert a kutyát nem érdekli szerintem.

Amikor elkezdtem keresni, én is adtam bele a számlákba otthon, elvégre kaptam kaját, használtam áramot, vizet, stb. Szerintem ez alap. Mondjuk nálunk jól is jött a plusz kereset, nem cigire meg nyaralásra ment a pénz.

Hallottam olyat is, hogy egy fiatal pár az egyiknek a szüleihez költözött, meg is beszélték mennyit adnak havonta a közösbe, amit apuka szépen el is tett. Aztán amikor a fiatalok költözni készültek már mert közben spórolgattak is, akkor az apa elővette az egész összeget egyben és visszaadta, amit addig fizettek neki. Volt is meglepi, meg nagy öröm.

# 32: Elég szomorú, hogy nem érdekel, mert a hülye szüleim végiggürcöltek egy életet, mégis egyik napról a másikra élnek. És azért szomorú, hogy nem érdekel, mert akár a te szüleid, vagy a kérdező szülei is járhatnak így... tudod, elég egy betegség, egy infarktus, agyvérzés, és könnyen lehet, hogy a te támogatásodra szorulnak majd, és elapad az addig jól működő pénzszivattyú, és akkor bizony el kell majd kezdeni szépen visszaadogatni mindazt, amit tőlük kaptál. Nem csak anyagilag...

Tudod, van egy nagyon jó barátnőm, akit az édesapja elég szépen elindított az életben, mert megtehette... kapott lakást, kocsit. Aztán az apukája agyvérzést kapott és munkaképtelenné vált. A tartalékai egy év alatt elfogytak és folyamatos ápolásra szorult, tornára kellett hordani hetente többször, napi 24 órában ápolónő kellett mellé.

És ez mind a barátnőmre szakadt. Nem olyan evidens ám az, hogy a szülők mindig ott lesznek, mindig lehet rájuk számítani, mert bármikor előfordulhat, hogy ők szorulnak majd a gyermekeik támogatására.

"Az én szememben szánalmasak azok a huszonévesek, akiktől a szülők nem kérnek semmit a rezsibe. élősködő piócák, akiknek fogalmuk sincs az életről. Én azt mondom, tanulja csak meg a gyerek, mennyibe kerül, ha nem kapcsolja le a villlanyt maga után. Ismerek olyant, akit a szülei ettől meg akarnak kímélni, teljesen életképtelen."

Mi éltünk a párommal albérletben saját pénzből. Az alatt az idő alatt mást sem hallottam apámtól, hogy minek mentünk külön, nemhogy laknánk náluk vagy párom szüleinél és akkor minden pénzt, amit lakbérre meg rezsire költünk, félre tudnánk tenni. Mikor hazaköltöztünk, akkor is ezzel jött, hogy számoljak utána, már mennyi pénzünk lenne, ha kezdetektől itthon éltünk volna. Igaza van!

De én és a párom tudunk a saját lábunkon is élni, takarékoskodni is, különbül, mint egyes házaspárok. Szóval mi aztán nem vagyunk életképtelenek.

És azt sem lehet mondani, hogy apám valami húde jól keresne és simán eltart két emberrel többet. Ahol tudunk, így is próbálunk kompenzálni, ha már pénzt nem hajlandó elfogadni (csekkeket sem tudunk fizetni helyettük, mert számláról vonják).

36:

De sajnos páromat ott használták ki, ahol tudták. Igaz, az ő szüleinek nem ment jól sosem anyagilag, de saját hibájukból. A hülyeségre mindig volt pénz, az volt az első, aztán ha megjöttek a számlák, de a fizetésnek már nyoma sem volt, páromtól újra és újra kérték a 20ezreseket, sokszor magát a bankkártyát. Ha kifogásolni merte (hisz hangsúlyozom: ez azon az összegen felül volt, amivel már eleve beszállt a rezsibe), még jöttek azzal, hogy nem kell itthon lakni, vagy előadták, hogy mi lesz, ha kikapcsolják az áramot?

A kérdező által említett kirándulásról jut eszembe: mikor párom kirúgták a munkahelyéről (még otthon élt, akkor még nem voltunk együtt), az utolsó fizetéséből a szülei elhúztak egy borkóstolással egybekötött hosszú hétvégére. Közben meg sírtak, hogy mi lesz velük, ha nem talál hamar munkahelyet a fiuk, meg miből törlesztik a svájci hitelt...