Teljesen összezavarodott az életem, ami eddig stabilnak látszott. Mi a véleménye egy kívülállónak?

Mivel én benne vagyok ebben a szituációban nem tudom reálisan nézni a dolgokat, ezért vagyok kíváncsi másnak a véleményére. Lassan 5éve párkapcsolatban élek, amelyről már pár hónapja érzem, hogy nem olyan, mint régen. A párom a legjobb ember a világon, nem tudok rá rosszat mondani, de nagyon sok minden idegesít benne, amit mondjuk eddig szerettem. Szeretem őt nagyon, de szerintem csak, mint embert. Érzem, hogy nem szolgált rá, egyszerűen csak az érzéseim elgyengültek és nem vagyok abban biztos, hogy őt képzelem el a gyerekeim apjának. A dolog sokkal egyszerűbb lenne, ha természetesen nem jelent volna meg a 3ik fél, aki nem más, mint egy régi ismerősöm, egy fiú barát, akiről mindig is tudtam, hogy nem csak barátként nézünk egymásra. És hát igen, idén nyáron kicsit jobban elkezdtük tartani a kapcsolatot és megcsaltam vele a páromat. A páromnak nyomban elmondtam, megbocsájtott, úgy néz ki túlléptünk a dolgon. De közben én nem tudok szabadulni annak a férfinak a gondolatától. Annyira felszabadultan érzem vele magam, csak közben meg tudom azt, hogy a másik férfi mellett nem kapnám meg azt a törődést, amit a páromtól megkapok, ő nem az a fajta. Egy ideig még beszéltem vele a megcsalás után, de már nem keres, ami persze természetes azok után, hogy visszamentem a páromhoz és nem vele próbáltam meg. De én a párom mellett érzem magam biztonságban, neki pedig még ki kell tombolnia magát, mert úgy érzem nem élte még ki magát eléggé. A gond csak az, hogy rettenetesen hiányzik. Nem is gondoltam volna, hogy lehet egyszerre két férfit szeretni... talán nem is lehet, de nem tudom, hogy melyiket szeretem. Mi ebben a helyzetben a helyes? Hogyan kéne viselkednem? Teljesen zavartnak érzem magam...