Milyen nehézségekkel küzd, akinek a párja külföldön vállal munkát?

Gyermeknevelés egyedül...

A kint dolgozónak még rosszabb: család + otthon hiánya...

Nalunk eleg sok gond volt belole.

Majdnem rament a kapcsolatunk, eleg eros emberek vagyunk, de ha egy fokkal lettunk volna gyengebbek, akkor mar nem probaljuk meg rendbe hozni.

Nehezsegek:

- a legfobb baj az volt, hogy en nem ertettem egyet a dontessel, csak elfogadtam. A ferjem ment ki egyebkent (korabbam egyutt eltunk kint evekig). Folyamatosan azt vartam, abban biztam, hogy nem fog menni es visszajon, o meg abban bizott, hogy beindul a dolog es tudunk menni utana. Az o elkepzelese nem akart osszejonni, egyre inkabb tolodott, a harom honapos tervbol majd masfel ev lett, az utolso fel evet mar nem kivanom senkinek.

Kb kozos temank sem volt, mert en csak arrol beszeltem volna szivesen, hogy ez is mekkora kaki es jojjon mar haza, o meg arrol beszelt volna, hogy miert kell meg kitartani. Egy ev utan mar egyikunk sem akarta vegighallgatni a masik elkepzeleset milliomodik alkalommal.

- a beszelgeteseink ellaposodtak, egy ido utan mar csak rutin volt, reszemrol a vege fele mar sokszor nyug. Nem igazan volt sok mondani valonk a "milyen napod volt?" kerdesre, mert kozos elmenyeink ugye nem is voltak.

- nagyon keveset talalkoztunk. Jo lett volna havonta, de heti egy szabadnappal nehez, ha en mentem volna, akkor pedig elment volna a havi sporolt penz egy komplett csalad utaztatasara.

-ha talalkoztunk, akkor csak napokrol volt szo es sajnos az elso 2 napban mindig volt tavolsagtartas, hiszen honapokon at nem talalkoztunk. Mire ez feloldodott, addigra vegetett a szabi.

- penztelenseg ritka sok feszultseget szult mindkettonknek. OK, jol keresett, de nem azert ment, hogy elkoltsuk azt egybol, hanem arra sporoltunn, hogy a dolgok nagyjat kirendezzuk es mehessunk utana. Emiatt kb olyan szinten sporoltunk, mintha semmi bevetelunk nem lenne. Pl en feladtam a maganeletunket, kikoltoztunk a hazbol, hogy ki lehessen adni es a nagyszulokhoz mentunk. Annyira nem volt ez sem egyszeru.

- a feltekenyseg is befigyelt neha, nalam is, nala is

- ket ket ev alatti gyerekkel maradtam egyedul, voltak nehezsegek ebbol

- a ferjem majd beleorult, hogy a gyerekek nelkule vannak, a kicsi alig volt fel eves, amikor a ferjem kiment, nagyon tavolsagtarto volt a ferjemmel es a nagyobbik sem volt mar olyan kozvetlen. Ezek a dolgok kb fel ev alatt jottek rendbe. A ferjem a ket gyereknek osszesen harom szuletesnapjarol maradt le, mert egyikre sem kapott szabit.

Akinek gyereke van sejti, hogy ez milyen erzes...

Meg en is elvonultam buli kozben idonkent pityeregni, mert akkor meg jobban elojott a hianya

- a sajat elmaradt szulinapjaink, evfordulo sem esett jol egyikunknek sem. A ferjem a harmincadinat unnepeltd egymagabam, munkaval, csalad nelkul.

- konkretan mindketten ramentunk elegge. En zombi lettem a vegere, a vekony testalkatombol 10 kilot fogytam, nem birtam aludni, egyik betegsegbol estem a masikba, mosolyogni max a gyerekek lattak.

Szoval nem, nem volt jo.

Nem csinalnam ujra. Lehet, hogy masnak konnyebben megy.

Lehet, hogy nekunk is jobb lett volna, ha nem szeretnuk egymast piszkosul, vagyha eredetileg is tudjuk, hogy masfel ev lesz es nem harom honap.

Bejottek a szamitasaink, most mar boldogok vagyunk (jo egy eve vege), de ha most visszamennenk az idoben, akkor nem kezdenem ujra.