Aki elszántan mondogatja, hogy öngyilkos lesz, és arra határidőt is kitűz, az tényleg megteszi?

24 éves lány vagyok, unokabátyám 32 éves. Egyikünknek sincs tesója, mi ketten nőttünk fel, mi egymásnak vagyunk tesói. Unokabátyám sajnos nem valami jól áll idegileg, mindig is volt olyan, hogy ha nehézség érte, öngyilkos akart lenni, de eddig még soha nem tette meg (el ne szóljam). Most viszont ismét egy (ténylegesen) nagy gondja van, én nem is tudom, mit tennék, ha a helyében lennék. Az egész család próbál neki segíteni, de ő a hétfőt jelölte meg határidőnek, ameddig él, és minden nap "vágja a centit", tegnap azt mondta, hogy még 4 nap van az életéből, ma már csak 3. Ez hátborzongató. Annyira magabiztosan és elszántan közli ezt, hogy van benne valami igazság. Legalábbis számomra. Ugyanis annyit ijesztgetett már bennünket az öngyilkossággal, hogy már senki nem hisz neki. Az édesanyja se, a volt felesége se. Unokabátyám ugyanis elvált, de van 3 kisiskolás gyermeke, akik nagyon szeretik őt. A válás után a volt feleségének nem lett kapcsolata, neki viszont volt 1-2, de véget is értek. A volt feleséggel jó a viszonyunk, neki is, vele együtt látogatjuk mi is a gyerekeket, tehát ezzel nincs hiba. De hiába mondjuk neki, hogy gondoljon legalább a gyerekeire, úgy tűnik, a gyerekek sem adnak neki erőt. Nekem most olyan ez a pár nap, mint egy lebegés a semmiben, ugyanis nem tudom, hogy mit gondoljak, mit higgyek, szinte megbénultam a rémülettől, ugyanis én elhiszem neki, hogy megtenné (kis naiv hugi, tudom), de a többieken meg látom, hogy teljesen nyugodtak, abszolút nem hiszik el neki, és amikor az unokatesóm nélkül beszélgetünk erről, akkor is azt mondják, hogy ne higgyek neki, hisz tudom, hogy hányszor eljátszotta már ezt. Tudom, persze. De most valahogy más. És ha mégis megteszi? Ezt már csak hétfőn tudom meg? Iszonyatos ez a visszaszámlálás.