Hogyan lehetne anya-lánya barátságot kialakítani? Már túl késő?
Egész életemben sose beszélgettünk, a napi köszönéseken kívül nem is váltunk szót egymással. Ha néha megemlítünk egy témát, azt is lerendezzük fél percen belül. Szeretnék valakit, akivel beszélgethetnék, mivel barátaim nincsenek. Viszont általában sose ér rá. Házimunkát általában akkor végzem el, mikor nincs itthon senki, szóval még annyi közös élményünk sincsen, hogy pl. együtt sütnénk. Magamra maradtam, egész nap nem beszélek senkivel, pedig elkéne legalább annyi, hogy valaki meghallgasson, mivel nagyon össze vagyok omolva lelkileg. Van még remény ennyi idősen? Félek ezt is megemlíteni anyukámnak, mivel sose beszélgetünk.
15/L
Sziasztok!
Nekem is hasonló a problémám azzal a különbséggel, hogy 25 éves vagyok.
Így van, nem barátságról van szó, de értem a kérdező problémáját. Engem kb mindentől tiltott kedves édesanyám, sosem volt partner a dolgok megbeszélésében.Valahogy mindig úgy alakította, hogy a dolgok az ő akarata szerint történjenek, mindegy én mit szeretnék. Nincsenek ezek az anya-lánya dumcsipartyk, mint amit pl sok barátnőmnél látok, és ez iszonyat! Azt vettem észre, hogy inkább kerülöm, ha itthon vagyok, mert leginkább összeveszünk.Éles különbségek vannak a világról alkotott elképzeléseink között, és ez a teljesen konzervatív, prűd gondolkodása egyáltalán nem tetszik. Talán a párkapcsolataimban felmerülő konfliktusok is származhatnak ebből?? Fogalmam sincs...
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!