Milyen anya az, aki igy beszel a gyerekevel?

23 éves vagyok, főállásban dolgozom és mellette nappali tagozaton járok egyetemre. Szüleimnel lakom és mindenben próbálok segiteni, amiben csak tudok, fizetésem, ételjegyeim mind leteszem, hogy valamivel hozzájáruljak én is a kiadásokhoz, magamnak szinte semmit nem tartok meg (volt már, hogy az összes pénzem elkérték- mellesleg hülys

eségekre, nekem meg buszra sem maradt pénzem, amivel munkába menjek). Itthon is, ami házimunkát lehet, megcsiná

lok. Gyerekkorom óta anyumtól csak azt hallom, hogy semmire sem vagyok jó, mindenkivel összehasonlit, semmi sem jó amit én csinálok. Az elmúlt két hétben nagyon sok volt a munkám, és rettenetesen fáradtnak érzem magam. Ma korán kellett kelnem, mert bevásárlást és takaritást nekem kellett megcsinálni. A fáradtság miatt, figyelmetlenségből, nem állitottam be a mosogép lefolyóját és elinditottam. Kifolyt egy kis viz, mire anyam nekem esett, elkezdte utni a fejem, hogy miert nem gondolkodok a fejemmel, nekilokdosott a falnak és azt orditotta hogy egy semmi vagyok, egy tekergő és lusta dög, meg olyanokat, hogy el vagyok folyva (allandoan cikiz, hogy az 167 cm magassagom melle 62 kg vagyok, ami szerinte sok), es ha nem szedem ossze magam, ugy megver, hogy, idezem, az istok megb**z. Most mar lassan kezd elmenni a turelmem, eddig nem koltoztem el, mert tudtam, hogy szukseg van a penzre, amit minden honapban leteszek, es ha elkoltozom alberletbe nem tudom oket tamogatni, de ha ez igy megy....