Miért nem veszi ki a részét a gyermeknevelésből?

"De mennyire társas? Annyira, hogy akkor is kell, ha a "társ" révén sokkal rosszabb helyzetbe kerül érzelmileg, anyagilag, társadalmilag, mint nélküle? Azt társfüggőségnek hívják, és önpusztításnak."

Én kifejezetten erre gondoltam.Sajnos kockáztatni kell,nem mindig lehet elsőre megtalálni a megfelelő partnert,sőt lehet sose fogja megtalálni,de inkább bevállalja ezt minthogy egyedül magába forduljon és menthetetlen depressziós legyen,de vannak olyanok akiknek jó egyedül

Ez majdnem olyan mint egy szerencsejáték,inkább kockáztat az ember minthogy szegényen élje le az életét

Mert bizony egy szakítás nagy veszélyekkel is járhat,akár öngyilkos is lehet az illető,ezért van benne kockázat,de persze legtöbbször csak depresszió fordul elő

"Sajnos kockáztatni kell,nem mindig lehet elsőre megtalálni a megfelelő partnert"

Az van, hogy vannak, akik meg tudják ítélni, hogy rosszabb vagy jobb helyzetbe viszi őket egy kapcsolat - érzelmileg rosszabb helyzetbe pedig az ember nem megy bele. Miért is menne? Ha én most például lubickolok a kulturális életben, és jönne egy fickó, aki ebben megakadályozna, az akkora életminőségcsökkenés volna, hogy helyből megutálnám, végtelenül felháborodnék, és úgy küldeném el, hogy arról koldul! Meg se bírnám szeretni. Te hogy bírnál olyat megszeretni, aki elveszi az örömeidet?

"Az van, hogy vannak, akik meg tudják ítélni, hogy rosszabb vagy jobb helyzetbe viszi őket egy kapcsolat"

Biztos hogy mindenki meg tudja ítélni ezt?Tudod vannak olyan álcamesterek akik jónak mutatják magukat így a partnerük elhiszik hogy normális/boldog életük lehet mellettük főleg ha szerelmesek is lesznek beléjük viszont később úgyis kiderül minden,de akkor meg már késő visszafordulni.A szerelmet meg nem lehet irányítani

"Az van, hogy vannak, akik meg tudják ítélni"

"Biztos hogy mindenki meg tudja ítélni ezt"

????? :))))