Miért nem veszi ki a részét a gyermeknevelésből?

Elég baj,hogy úgy szoktattad a gyereket, hogy csak te létezel a számára, és nincs egy szabad perced sem!

A gyereket szoktasd rá,hogy eljátsszon egyedül, te pedig végezd a dolgodat. Apával pedig beszéld meg, hogy segítsen.

Ezt kellett volna tenned már az első perctől is.

Szia!

Sajnos ugye nem ismerem az életeteket, személyiségeteket, szóval lehet, hogy tippjeimmel nyitott kapukat döngetek. Én nem leülnék vele beszélgetni erről úgy általánosságban, hanem a konkrét napi teendőknél szólnék.

Pl. etesd meg, légy szíves, vedd meg neki ezt, légy szíves, fürdesd meg, légy szíves, menjetek el kettesben a parkba, légy szíves! Most 2 napig Rád bízom, én fáradt vagyok, aludni fogok.

Stb.

Egyszerűen az ő feladata. Te se kommunikálhastz úgy, mintha a TE dolgodat bíznád őrá, kérnéd meg szivességből.

Nem tudom, az élet más dolgaiban is Rád hárulnak a teendők, vagy ő önálló-e? Ha egyedül lakna egy lakásban a kisfiúval, mindent el tudna-e látni?

"Örülj annak hogy nem ver a férjed és dolgozik."

Ja, ez olyan dolog, ami már örömet kell okozzon?

Nekem nincs férjem, így se ver senki, szóval egy párkapcsolat apropója az, hogy az egyedülálló életnél több örömet lelsz, nem?:)

"Ja, ez olyan dolog, ami már örömet kell okozzon?"

Sajnos a mai világban igen

Az egyedülállóságról meg annyit hogy ezt embere válogatja,van akinek így jó viszont vannak olyanok is akik társas lények,ez az emberek többségére igaz

na jó,de mennyit dolgozik a férj?az éremnek 2 oldala van.

vannak olyan apák,akik nem tudnak mit csinálni 1 kisgyerekkel.lehet h később,amikor már értelmesebb lesz a gyerek,nagyon sok időt fog vele tölteni.adj neki időt.

"vannak olyanok is akik társas lények,ez az emberek többségére igaz"

De mennyire társas? Annyira, hogy akkor is kell, ha a "társ" révén sokkal rosszabb helyzetbe kerül érzelmileg, anyagilag, társadalmilag, mint nélküle? Azt társfüggőségnek hívják, és önpusztításnak.

Társas igények kielégítése mikor teljesebb, ha van otthon EGY, aki ver, és aki miatt kiesel a társadalomból, és nincs másokkal kontaktusod, vagy ha nincs otthon senki, de házon kívül több száz emberrel van kontaktusod nap mint nap?

Bár nekünk csak 1 éves, de nekem ez jött be:

- pár nappal korábban szólok, hogy mikor és hova megyek, akkor ő lesz a gyerekkel.

- nem mondom, hogy ez segítéség a részéről, mert nem az. Ketten vállaltuk a gyereket, nem csak én.

- választás elé állítom: drágám, mosogatsz vagy megeteted a gyereket? Elmész a játszótérre vagy lepucolod az ablakot? Általában a gyerekes feladatot választja :-)

- lemegyünk együtt a játszótérre, én előbb hazamegyek

Egy 1,5 éves gyerek már elég nagy, jár vagy legalábbis lépeget, próbál beszélni, lehet neki olvasni, a játszótéren sok játékot tud használni.

A férjem azóta kezdi igazán élvezni a dolgot, amióta ül, figyel, pakolgatja a játékokat. Lehet tanítani: vedd ki a dobozból, tedd vissza, rakd a kis poharat a nagyba stb. Hatalmas öröm mind a kettejüknek, ha sikerül :-)