Lehet abból gondja egy lány vagy fiúgyermeknek, ha anya nélkül nő fel?

35. Egyébként mit takargassam én vagy bárki más. Persze nevezhetjük úgy is érzelmi pótlék. Azonban ez nem teljesen helytálló kifejezés, mert mert azt sugallja mintha egy gyerek számomra egy eszköz lenne, holott egyrészt érzelmileg ebből nem csak én profitálok, hanem ő is, másfelől a fő ok az az lenne hogy legyen már emléke annak hogy valaha én is itt éltem a földön. Legyen már aki néha-néha talán egy szál virágot hoz majd a síromra. A pénzzel mit érek, miután meghalok? És a külső mit számít az évek tükrében? Csak azok a kincsek értékállóak amelyek nem fizikai formában manifesztálódnak. Ebben az esetben egy gyermek vállalása egy olyan cél amely bizonyos értelemben túléli a halált , és ezáltal elmondhatom hogy nem volt értelmetlen az életem. Tehát bizonyos aspektusban érzelmi pótlék, vagy nevezhetnénk még csúnyábban érzelmi üzlet (kinek nem az?), amely kezdetben bár egyoldalúan köttetett (hisz nem kérdezhetjük meg a meg sem született gyermektől, hogy érdekli-e ez az élet, ezek a szülők, ez a családkép, stb.) Én inkább úgy nevezném -és ez teljesen szubjektív kövezzetek meg érte- az élet(-em) célja; - lenne - ha lenne. De már sejtem a válaszokból, hogy valószínűleg nem jön össze ha már első szinten sem jártam sikerrel. Úgyhogy maradnak a további végeláthatatlan próbálkozások a szebbik nemnél, bár ezzel egyidejűleg brutális tempóban csökken az esélye hogy valaha lenne saját gyerekem. Valószínűleg ezt az életet már így kell elkapálnom. Legrosszabb esetben maradnak azok a tovaillanó örömök az életem céljául, amelyeket pénzen lehet megvenni. Szarul hangzik, bár eddig az életem sem volt egy nagy szám, amennyiben az örökös mókuskerék ellenére sem tudok semmi maradandót felmutatni ami esetleg átírhatná (vagy továbbvihetné) a nevemet a jövő számára.