Ti megütnétek a gyereketeket?

Mikor a párom fia megtépte a hajam (4 évesen), dobálta a szemüvegem és ütötte a netbookom, rácsaptam a kezére, és kiabáltam vele.

Pofont soha nem adnék neki, de ha tényleg nagyon rossz, rácsapok a kezére, esetleg a fenekére.

Inkább a kiabálás híve vagyok. :/

szia!

Nagyon sokszor eszembe jut, hogy remélem, nem fogom. Ahogy engem vertek, úgy sohasem! És nagyon félek tőle, hogy mi lesz, ha mégis...Apám volt agresszív, már meghalt. Sokszor mondta, hogy kiveri a fogamat, meg stb. Én voltam a "kedvence"...Egyszer még le is ütött ököllel, pedig lány vagyok...

Soha nem bántanék gyereket! Ők ártatlanok, és remélem, nem is fogok soha!!

Nyilván nem az a cél, hogy mindent pofonnal kell megoldani, de sajnos előfordulhatnak olyan esetek, amikor szükséges. Persze csak nagyon durva esetekben (pl., ha nagyon csúnyán beszél velem, vagy bárki rokonnal, tanárral), drogozáson kapom, vagy hasonlók.

De persze az az alap, hogy eleve nem szabad úgy nevelni, hogy ilyen egyáltalán megtörténjen.

Eddig ment a nevelés verés és pofonok nélkül is.

A lényeg a határozottság és a következetesség.

Apu sosem vert minket, még is ha ránk szólt hirtelen kisangyalok lettünk. Fontos a kisugárzás.

Ellestem az ő technikáját és bizony tud viselkedni a fiam pedig csak 2 éves.

Alapból azt mondom, nem. De azt is, minden gyerek másféle bánásmódot "igényel" Hajlok arra, hogy a gének befolyásolják azt, hogy egy ember, kisember milyen természettel rendelkezik. A saját gyerekeim nem provokálják ki a verést, de még legyintést sem. Lehet, hogy ez azzal is összefügg, kicsi koruktól kezdve voltak fontos szabályok, nem satuba szorítás! alapvetőek, és azokat be kellett tartani. Sokat is foglalkoztam velük, játszottunk, sétáltunk, beszélgettünk.

Ugyanakkor látok olyan gyerekeket, akik viselkedése láttán - nem vagyok rá büszke,- de a bicska kinyílik a zsebemben, a tenyerem pedig intenzív viszketésbe kezd.