Miért mennek el némely emberek ilyen messzire?

Anyós és após (alkoholista) mindig munkakerülők voltak. Míg após anyukája élt ő mindig segítette a családot anyagilag a gyerekek miatt.

Most mi vagyunk porondon, mindig tőlünk kérnek és meg is szoktuk őket sajnálni. Elzárták náluk a gázt, kifizettük az elmaradást, visszakötötték. Utána ugyanezt eljátszottuk a villannyal.

Egyik este megint hívtak minket, hogy a villanyt megint kikapcsolták. Aki jártas a témában az tudja, hogy ilyenkor nem 10ezreket kell fizetni, hanem igen izmos összegeket. Nem vagyunk milliomosok az az igazság, ezt mindig a félretett pénzünkből fizettük. Havi szinten pedig támogatjuk őket 20 ezer ft-tal.

Már nem akarjuk kifizetni nekik a tartozást, mert szeretnénk félretenni érthető módon, sosem tudhatjuk, hogy mikor veszítjük el az állásunkat, kell a tartalék,na.

Így azt mondtuk, hogy most nincs.

Erre anyós tiszta ideges lett és mondta, hogy akkor vegyük ki a pénzt a bankból amit a gyermekünknek pakoltunk be. Én ezt nagy pofátlanságnak tartom, hogy a gyerek pénze is kéne neki. Nem kaptak egy vasat sem, férjemnek majdnem nekiment az apja, aki szokás szerint ittas volt.

Kilakoltatás előtt állnak, nem is érdekli őket, azt mondták majd mi befogadjuk őket, ez a minimum amit a férjem megtehet mivel ők hozták világra. Természetesen a válaszunk nem volt, nem tudunk eltartani két felnőttet, egy alkoholistát aki verte mindig is a családját és lop folyton.

Azt mondták, ha nem fogadjuk be őket majd egyik éjszaka szépen ránk gyújtják a házunkat. Én bevallom, félek.

Igazából erre nem is várok választ, csak olyan jó volt kiírni magamból. Senkinek nem szoktam elmondani ezeket a dolgokat, mert én szégyellem.