A férfiak többsége vágyik egyáltalán arra, hogy családja, gyerekei legyenek? Vagy csak a nők miatt vállalják ezt be?

Nő vagyok. Nálunk pl. én vágytam jobban a házasságra, de a párom férfi létére sokkal jobban vágyik gyerekre.

Egy lány mondta nemrég nekem, hogy általában a lányok már sokkal kevésbé akarnak gyereket, mint a pasik. Nem tudom, igaza van-e. De az biztos, ha egy nő felfogja, milyen kiszolgáltatott élethelyzetbe kerül onnan kezdve, hogy gyereket hord a testében, sokkal kevésbé fog rá vágyni. Egy férfi max. lelép, ha mégse olyan jó buli a gyereksírás, de a nő ott marad egy mindenben tőle függő kis emberrel, nem talál majd munkahelyet kisgyerekkel, munka nélkül nem tud róla gondoskodni, a pasik már nem állnak vele olyan könnyen szóba...Egy nő már soha nem kezdhet úgy újat, mint a férfi, ha nem válik be a közös élet.

A pasik amúgy szerintem ha szerelmesek, akkor vágynak a családra. Inkább az a baj, hogy sokan megalkusznak és együtt vannak valakivel, aki nem a nagy Ő, de jobb a semminél.

Nálunk is párom a gyerekpártibb,pedig ő a férfi.

Én még halogatom,majd pár év múlva.:)

25/N

én is látom a páromon, hogy szeretne gyereket, családot, szerintem jó apuka lenne.

persze erre még ráérünk, fiatalok vagyunk.

Igen, az én párom szinte jobban szeretne gyereket mint én. Persze nekem is vágyam a gyerekvállalás, de még korainak érzem így 25 évesen. egyidősek vagyunk, szóval pláne ezért furcsa.

amikor nyaggat ezzel, akkor elmagyarázom neki, hogy ez nem olyan nagy buli, vannak nehéz időszakok, fáradtság, kialvatlanság, anyagilag is elég húzós.

szeretném, ha akkor lenne majd csemeténk, amikor mindketten megértünk rá minden szempontból. inkább olyan 30 felé. :)

mindenesetre nagyon jól esik, hogy nem zárkózik el a téma elől. akkor lesz tartós a kapcsolat, ha a gyerek úgy érkezik, hogy mind az anya, mind az apa felkészült rá, és nem érzi úgy, hogy elsiette.

Természetesen nem most, (bár, ha megengedhetnénk akkor igen), viszont néhány év múlva már nagyon-nagyon szeretnék babát, mikor már az egyetem után biztos keresetem van a párommal, saját lakás, stb.

Ebben csak az a rossz hír, hogy én jobban akarok gyereket, mint a párom, aki viszont nemrég közölte, hogy neki egyáltalán nem kell... Ha ez így marad, nem tudom mi lesz. Nekem ez nagyon fontos már most, és érdekes, de lélekben és fejben már évek óta készülök rá. Még ha nem is tudatos, de a gyereknevelési műsorokat élvezettel hallgatom, olvasok. :) Kívülről magabiztos, bár belül érzékeny férfinak gondolom magam. Szeretnék egyszer jó apa lenni... ha már nekem nem volt úgy igazi. (7-8 éves koromtól lett mellettem férfi, akit megbecsülök, mert nagyon tisztességesen nevelt, de csak 9 évig volt mellettem, most saját családja van, de tartjuk a kapcsolatot mindketten)

22/F