Szoktatok kölcsönadni pénzt közeli barátoknak ha kérnek? Vissza szokták adni?

Megmondom őszintén, még mindig nem tudom, helyesen cselekedtem-e, amikor csak 300-at kért gyógyszerre, adtam az ezrest.

Végülis gyógyszerre kérte, ha nem mondott igazat, az az ő lelkén szárad. De ha igaz volt, és én nem adok, akkor viszont az az én lelkemen maradt volna.

Persze azóta én is azt mondom, hogy bocsi de most nem, inkább kérj mástól.

Több tízezer Ft-ot vagy annál nagyobb összeget csak közeli családtagnak adnék (testvér, szülő, akinek van, nagyszülő, nekem már nincs), és tőle nem is kérném vissza. Természetesen akkor adnék, ha értelmes dologra kéne, nem cigire vagy piára. (Ha villanyszámlára kell, de 20000 Ft-ot elcigizett, akkor arra sem.)

10000 Ft alatti összeget szoktam adni a barátnőmnek, volt, hogy nem adta meg a következő fizuból, de újabb összeget csak akkor kapott, amikor már megadta, hónapokkal később esetleg.

15-ösnek:

Jobb az ilyen barátoktól, barátnőktől megszabadulni. Ők azok, akik azzal a jelszóval élnek: Haverod vagyok az utolsó filléredig! (Ha a pénz elfogyott, majd keresek másik havert!)

Sajnos nem adták meg.

Még a saját anyám se, elsumákolta, aztán, ha kértem, ordított, hogy szemét vagyok.

Anyámnak azóta úgy adok, hogy nem kell megadnia, másoknak nem adok, és nem is üzletelek senkivel, mondjuk nem adok el semmi, hogy majd kifizeti, mert nem fizeti ki.

Egy barát akart egyszer kölcsönkérni, de kibújtam alóla. Nem adok kölcsön senkinek, a mi családunkban nem szokás, nyújtózkodj addig, míg a takaród ér. Soha nem kértem én sem kölcsön, nem is adok ennélfogva. Nem akarok úgy járni, mint sok birka jóhiszemű ismerősöm, hogy azóta is várja vissza a pénzt. Én mások kárán is tanultam a dologból.

Ha mégis adnék: szerződést írnék még egy piti összeg esetén is, és pontosan belefoglalnám, mikor kell visszafizetnie. Onnantól pedig kamat megy rá...