Hogy veszi a párotok, ha sírtok? Miért szoktatok sírni?

Mivel iszonyú ritkán sírok, évente talán kétszer, ezért ilyenkor nagyon megijed.

Nem tudja mi a bajom, mit kezdjen velem. Csak ölel és mondja, hogy minden rendben van.

Ritkán jön rám a sírás és más, más a reakciója:

1. Anyám elég szemetül viselkedik velünk. Már terhességem óta ahol tud/tudott, ott bántott. Na miatta az utóbbi időben volt hogy sírtam: akkor a férjem vígasztalt, biztosított hogy mindig mellettem lesz.

2. Lehajtom magam, elfáradok, túl nagy a nyomás. Az ahelyzet hogy ezt megelőzhetné, csak kicsit figyelmesebbnek kellene lennie

(pl. nem kéne vendéget hívnia, mikor tudja, hogy határidős munkám van, a gyerek végett több az elfoglaltság, közös programunk lenne, erre ő hívja a mittudomén-kit is, pedig csak a családdal akartunk lenni...). Mikor végképp betelik a pohár, rámjön a nagy bőgés, mire ő felháborodik, hogy nem lehetek ennyire tunya, hisztis, mi a franc bajom van...

Ha olyan gondom van, hogy aggódok miatta... és ezért sírok (sajnos én elég könnyen sírok), akkor nyugtat, megölel, velem van.

Azonban van, hogy én is bevallom valamiért hisztis vagyuk, és tán már huszadszorra akadom ki ugyanazon, na ekkor már csak mond pár szót, de akkor már nagy energiát nem fektet a dologba, végzi tovább amit épp csinál.

Van hogy együtt sírunk,ha valami olyat látunk, hallunk, együtt elérzékenyülünk.

Amúgy sajnos én is a kapcsolatunk féltése miatt pityeregtem sokat, de szerencsére eddig mind hiába, mert eddig mindenen átküzdöttük magunkat, és ez már így is marad.

Szia!

Most 8 hónapos a kislányunk. A hormonok miatt végig sírtam a terhességem, és még utána két hónapot. Először ijedtemben sírtam, utána féltem, majd a boldogságtól, utána az aggodalomtól. Néha most is könnybe lábad a szemem annyira szeretem a kicsinket:)

A párom nagyon kitartó volt, sokat szeretgetet, akkor is vígasztalt, ha nem is éretette teljesen hogy mi a gond. Mikor megszületett a babánk, bizony az ő szeme is párás volt!

Az esetek többségében vígasztal ha sírok. Ha egy veszekedés után elsírom magam, akkor is megenyhül:) Biztos azért, mert szeret! Én is szeretem őt, és köszönöm hogy elviselte a sok sírásom!