Nem értem a nagymamám! Hogy lehet ilyen?
Azért nem szeret (és ezt ki is jelentette anno),mert édesanyám akkor esett teherbe velem,mikor a nagypapám haldoklott.Ezért a nagyim rám haragszik,mert mért pont akkor kellett "jönnöm",hogy őt idézzem.Nem szeret és sosem szeretett.Nővérem volt mindig a kedvenc unoka.Ő mindent megkapott,én semmit,de nem is a tárgyi dolgok hiányoznak,hanem a meg nem kapott szeretet.Nem tudom,milyen az,ha valakinek szerető nagyija van.
hogy lehet valaki ilyen?
Sajnos ezzel nem tudsz mit kezdeni!:((( Ez az ő lelki bizonyítványát mutatja,és eléggé szánalmasan viselkedik!
Ha már valakire "haragudnia kéne" akkor az a szüleid lehetnének,vagy pont a haldokló nagyapád. De persze ezeket nem szó szerint mondom!
A másik nagyiddal mi van???
Én megkérdezném, hogy honnan tudja, hogy nem az univerzum akarta így, hogy a nagypapa új testbe visszatérhessen.
Sok öreg mondta felénk régen, hogy egy halál egy születés, visszajön a lélek a családba.
Tényleg szánalmas a viselkedése, de szerintem ezt a dolgot mondjuk az anyuddal kellene megbeszélni részletesen! Ő biztos tud segíteni!
De anyukád egyébként mit szól a nagyid viselkedéséhez?
Én inkább anyádat nem értem.
Ha az én apám haldokolna, nem volna kedvem kufircolni.
Ne haragudj, de itt nem magáról a házaséletről van szó, hanem arról, hogy volt egyáltalán kedve hozzá.
Az apádban meg lehetett volna annyi jóérzés, hogy nem akkor gyömiszköli anyádat, amikor annak lelki problámái vannak (ha vannak).
Eltértünk a kérdés lényegétől.Akkor nyilván valóban én vagyok a hibás,hogy megszülettem! Akik meg a szüleimet "szidják",kívánom,hogy sose éljék át azt amit én.Hogy mért kell ide mindig pár okos,aki aztán tökéletesen alakítja az életét...Nem tudom,hogy jutott a "tróger" apámnak meg a fesletterkölcsű anyámnak eszébe a szex ebben a helyzetben,talán vígaszt kerestek,talán kicsit kizökkentek a papám állapotának súlya alól.Nem tudom,akkor még nem abban a formában voltam jelen,hogy papolhassak nekik a mi illik és mi nem dologról! Nem hinném,hogy bűnt követtek el és nem hiszem,hogy minden ember ugyanúgy reagál egy ilyen helyzetben. De hálás vagyok,hogy akkor és ott szerették egymást,ahogy szeretik ma is,hisz ennek köszönhetően vagyok én és élhetek,és ezért -nagymammámmal ellentétben- örökre hálás leszek nekik! És ahogy az emlékekből megismertem a nagypapám is büszke lenne,hogy ilyen unokája van.Tudom,hogy velem van és a nővéremmel.
Köszönöm a hozzászólásokat és köszönöm azoknak,akik kicsit még belémrúgtak,azáltal,hogy a szüleim felett ítélkeztek! Több kommentre nem reagálok,mert most ez ismét csak felszakította a lelki sebeket.
Köszönöm mégegyszer,és sziasztok!
nagyid egy hülye, és még képmutató is, nem tiszta a kommentedből h most vallásos vagy sem. ha igen akkor pláne képmutató (megbocsátás/szeretet).
Illetve a szüleid védelmében, nagyapód 9 hónapig haldoklott??? vagy nekik előre kellet volna látni h "bocs éde ma ne bujálkodjuk mer 9hónapmulva meghal a papa és nehogy akkor jöjjön má a gyerek?
egyébként meg tudom félmegoldás de lelkileg felemelő lehet h keresel a környéken egy szimpatikus kedves nyugger nénit akinek nicsenek rokonai vagy nem látogatják, és összebandázol vele.
a nagyanyót meg el kell felejteni ebből a szempontból, legalább nem neked kell majd pelenkáznod ha eljön az ideje. (tudom morbid de ez van)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!