Mégis milyen partner az ilyen?
Párommal 1,5 éve vagyunk együtt. Mindig is tisztában voltam vele, hogy egy cseppnyi romantika nem szorult belé és leginkább csak magával törődik. De a mostani húzása kiverte nálam a biztosítékot.
Nagyon beteg lettem, sajnos ágyhoz vagyok kötve(nem fertőző) de nagyon gyenge vagyok. Napok óta fekszem itthon egyedül. (Lakótársam elutazott) Párom arra nem volt képes, hogy meglátogasson. (Letudja napi 1 telefonbeszélgetéssel)
Napokban lesz a névnapom, arról már letett hogy a barátnőimmel ünnepeljek egy csajos bulin. Arra azonban számítottam, hogy párom vele tölti a napot. Párom közölte, hogy nem tud jönni, gond van a kocsijával. (Hozzáteszem van busz, bármi, közel lakunk egymáshoz akár egy haverja is elhozhatná) Aznap nem is dolgozik. (Még az sem lehet a kifogása) De ő mégsem jön.
Gondolom még ajándékot sem vett. Minden eddigi karácsonyt, szülinapot, névnapot letudott vásárlási utalványokkal. Soha nem vágytam nagy ajándékokra, de azt vártam volna hogy minimális időt töltsön el azzal, hogy kitalálja mivel okozhat nekem örömet. Én mindig a kedvébe jártam mindenbe, sajnos be kell látnom, hogy én jobban szerettem őt mint ő engem és eddig nem nyílt ki a szemem.
Csak tűrtem és reméltem mert nem láttam attól a nagy szerelemtől amit éreztem.
Most már azt érzem annyi örömöm van ebbe a kapcsolatban mint amennyi bánatom és bosszúságom.
Párom szerint túlságosan romantikus típus vagyok és "ne nézzek annyi romantikus filmet, mert rossz hatással van rám". Szerinte ilyen a való életben nem létezik!
Nem létezik az, hogy a párom meglátogat amikor beteg vagyok? Hogy virágot vesz nekem a névnapomra? (Mindig virágot kértem tőle, soha nem kaptam) Hogy figyelmes és kedves velem? Ezek olyan nagy elvárások lennének?
Neki persze természetes, hogy tőlem minden figyelmességet és kedvességet megkap.
Egyszer volt amikor beteg voltam, együtt voltunk és mást se hallgattam tőle, csakhogy "milyen ronda és kiábrándító vagyok betegen...már alig várja hogy meggyógyuljak és újra szép legyek."
Már egy ideje hiteget az összeköltözéssel, de szerintem abból se lesz semmi.
30 éves. Mit várok tőle, ha ennyi idősen is ilyen? Ő már nem változik, igaz? Csak vesztegetem vele az időmet..lehet nem is szeret!? Néha az az érzésem ő teljesen alkalmatlan komoly kapcsolatra..de akkor mégis mit akar tőlem? Nem vagyok olyan típus, akit akkor húzkod amikor csak kedve van hozzá..soha nem hagynám neki. Ennek a húzásának is meglesz a böjtje.
Adjatok tanácsot! Kikészültem!
23/N
válasza:Már ne haragudj, de ha elolvasod a mondataidat, kizárólag hiányosságokat találsz benne a pároddal kapcsolatosan.
Akkor mégis mi jó benne ? Miért voltál eddig vele ?
Nyilvánvalóan eltérő az élethez való hozzáállásotok és ha ez eddig nem változott, akkor ezután sem fog, főleg hogy 30 éves férfiről van szó.
Valóban csak az időd vesztegeted vele, jól látod. Azt írod, nem vagy olyan típus, akit akkor húzkod, amikor akar. Márpedig szerintem nagyon is azt csinálja Veled, mert érzi, hogy ezt is elnézed neki a végén.
válasza:Te olyan vagy, mint aki beleül a kaktuszba, és ahelyett, hogy felkelne, inkább panaszkodik a tüskékre.
Nos a párod egy kaktusz, és bök szúr. Belőle már bazsarózsát nem faragsz. Szóval vagy elhhagyod, vagy csendben tűrsz.
(Még ha 20 éves házasok lennétek, akiket összeköt kér gyerek, meg a lakáshitel... de nem! Akkor mire vársz, ha nem vagy boldog???)
válasza:Az a baj, hogy a párod már elég öreg ahhoz hogy megneveld (és nem is mindenkinél megy).
Pozitív példa az én párom, leírom a legnagyobb húzását.
Kötélről leestem a suliban, rettenetesen sajgott a hátam, alig bírtam járni.
A párom akkor még anyjánál lakott, jó 2,5km-re a buszmegállótól. Nála maradt a laptopom, szükségem lett volna rá.
Egy hétig könyörögtem neki hogy hozza el nekem, de semmi. A végén én másztam el érte, és visszafelé is én cipeltem a jó 3 kilós laptopot (iszonyatos volt, pedig nem nagy súly).
Azt hittem helyben meghalok, jó nagy veszekedés lett utána, felvetettem a szakítást.
A párom megijedt, kicsit visszavett az arcából.
Még nem volt az igazi, de jó pár beszélgetés és egy helyrerázós munkahely meghozta a gyümölcsét: már házasok vagyunk, és nem bántam meg hogy anno nem szakítottam vele.
Észhez tért, ha romantikusabb nem is lett, próbál pár figyelmességgel kedveskedni alkalmakkor, felnőtt végre. Nem csak azt várja el hogy én járjak az ő kedvében, hanem igyekszik viszonozni.
Adj egy kis időt a párodnak, próbáld megértetni vele hogy ez így nem jó neked.
Akár elmondhatod neki hogy nem vagy benne biztos hogy ebben a kapcsolatban szeretnél így maradni.
Lehet rossz mintát vett át a szüleitől, az drágaságom ők rontották el, de még menthető volt.
Egy próbát megér, de ha továbbra is tapló akkor fiatal vagy még, találsz másikat :)
válasza:Már sokszor próbáltam vele ezt megbeszélni! De mindenbe egyetért velem, elismeri a hibáit és lezárja azzal, hogy "Te vagy az aki terelgetsz a helyes útra...csak te tudsz engem megnevelni" És szerinte ő már nagyon is sokat változott a hatásomra. Szerintem nem.
Vagy ha rosszabb passzban van, azt vágja a fejemhez, hogy én "állandóan csak csesztetem"
Most pedig én vagyok rossz passzban és a szakítást látom a legjobb megoldásnak.
A "tüske-kaktusz" kommentelőnek sajnos igaza van. Mindig is túlságosan ragaszkodó típus voltam, soha nem tudtam szakítani. Végsőkig remélek a csodákban.
válasza: válasza:türke-kaktusz vagyok.
23 éves vagy, még nagyon fiatal. biztos szereted őt, és ezért dugod homokba a fejed, de hidd el, a legszebb éveidet pazarlod rá.
Nem hiszed el, de kettőt pislogsz, és 30 leszel. Ne úgy legyél 30, hogy benne vagy egy nyögve-nyelős kapcsolatban, és addigra talán már gyerek is lesz.
válasza: válasza: válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!