Hogy a fenébe ne vesszek össze a párommal?

Ja, a dologhoz hozzátartozik, hogy megbeszélés szintjén nem lehet "megemlíteni", mert ő támadásnak veszi rögtön, amit meg is értek, borzasztó ideges tudok lenni néha, nem csoda, ha "fél" tőlem. Amúgy meg jó a kapcsolatunk, tényleg buta kis apróságok úgy elszomorítanak, hogy nem is igazán az ő figyelmetlensége a gond, hanem az én érzékenységem.

#2, működik a kapcsolatunk, mert ő is rengeteget változott a kezdetektől, és én is, nyilván ezt kívülállóként, úgy, hogy ezt le sem írtam, nem tudhatod. A kompromisszumok is megvannak, de nem olvashat a fejemben, én meg ezt sokszor elvárnám. És ha tudom is, hogy én vagyok a "gonosz", akkor is haragszom rá egy kis ideig. Néha beáll amolyan "hisztis p.csa mód", hogy úgy mondjam :) Az érdekelne, hogy a hasonló lányok/nők hogyan nyomták ezt el magukban.

És nem magamat hibáztatom, ha úgy gondolom, jogos a haragom, akkor szólok neki. Csak hogy mondjak egy példát, most éppen az esett rosszul, hogy tudta, csak ma tudja feltölteni a telefonját, ezért tegnap este nem hívott fel, mondván, le fog merülni. Én úgy vagyok vele, hogy ha egyszer lemerül a telefon, akkor ne "csak úgy" merüljön le, hanem azért, mert használja, mondjuk mert velem beszél. Hozzáteszem, előtte aznap már beszéltünk. Tehát ez nem jogos, én is tudom, hisz mi van, ha baj történik, mentőt kell hívni stbstb. Nekem mégis rosszul esett tegnap. Most már megnyugodtam, de nehéz volt, mert ezen kattogtam, holott felesleges.