Nektek mi a véleményetek erről?

Szóval van édesapám, aki alkoholista (ő nem ismeri be), és szerintem az ital miatt már teljesen bekattant. Anya pedig teljesen elnyomható személyiség nulla önbizalommal, hiába elég rossz a házasságuk, nem mer kilépni, pedig lenne lehetősége. Nekem még 2 évem van az egyetemből, de többször is veszekedtünk már apával, mert azt akarja, hogy elköltözzek. Én itthon akartam maradni, míg tanulok, de ő részegen (ez heti kb 5 alkalom) mindig elkezdi mondani, hogy inkább fizet nekem, a havi megélhetésemet, csak költözzek el otthonról, mert utál. Én meg már tényleg nem bírom ezt, nyáron anyával át is költöztünk anyával mamámhoz, mert összeverekedtünk apával. Minden hétvégén olyan totál részeg, és olyankor állandóan szid mindenkit. Mikor tanultam a vizsgáimra, akkor is olyan volt, hogy felhangosította a zenét, hogy ő most bulizik, de annyira, hogy az emeleten lakok, és úgy is hallotta, úgy bömbölt, és mondta neki anya h tanulok, halkítsa le, de mondta h leszarja, tanuljak máskor. Hétvégente is állandóan ideges vagyok, nem szoktam lemenni még enni se, csak mikor elaludt, mert állandóan belém köt. Az a legrosszabb, hogy ilyen lelki terrort művel, teljesen lerombolta az önbizalmamat.

Szerintem teljesen depressziós, mert azt mondta ha elmegyek, elzavarja anyát is, ha pedig nem akar anya elmenni, akkor megveri, hogy menjen el :(

Van egy tesóm is, ő pedig sosincs itthon, 18 éves fiú, rossz tanuló, meg rossz társaságban, neki nincs baja az apjával, mert ad neki pénzt mindig, és kb alig találkoznak.

Szóval úgy döntöttem, hogy élek a lehetőséggel, mert nem akarom, hogy rá menjen a suli, erre az állapotra, és anyagilag szerencsére jól állunk, habár szeretet már nem nagyon van. Anya szeret, de tönkre van menve idegileg.

Barátommal költöznék össze, 5 éve járunk, és ő az egyetlen akire lelkileg számíthatok, mert szüleimmel nem lehet erről a helyzetről beszélni. Ő dolgozik, a lakás meg az anyáé.

Várom is, de az a furcsa, hogy kicsit fáj őket itt hagyni, mert bár nagyon sok fájdalmat okoztak mégis csak a családom. A másik meg, hogy nagyon félek a költözéstől, mert apám teljesen kiskoromtól belém verte, hogy életképtelen vagyok, nem vagyok képes semmire. Pedig sztem mindent el tudok végezni, főzni is jól tudok, de valahogy úgy félek, mert teljesen elhittem, hogy szüleim nélkül életképtelen vagyok.

21L