Melyiket választanád?

Elmennék... Nem ülhetek mellette non stop, ha baj történik az megtörténhet akkor is, amikor dolgozok.

Egyébként nehéz kérdés ez. Ha annyira mély pontja van, akkor nem hagynám ott, ha éppen kicsit jobb állapotban lenne, akkor igen.

Nagypapám alkoholista volt, folyamatosan ivott. Ha telefonáltunk voltak józanabb pillanatai is, ha ebédet beszéltünk meg, mire odaértünk már világáról nem tudott. Olykor az volt az érzésem, hogy kicsit nekünk is szól az egész, de sosem értettem az üzenetét. Szerencsére ő a "csendes" alkoholisták közé tartozott, nem volt veszélyes másra és saját magára nézve, ivott, feküdt.

Az alkoholfüggő édesanyát nem az alatt a pár óra/nap alatt fogod megmenteni, amikor kicsit ÉLHETNÉL is. Egyébként is, neki kell akarnia élni, meg félteni magát annyira, hogy a sarkára álljon, segítséget kérjen, és letegye az alkoholt.

Ha valami baja esik, az mind a saját önzősége miatt. Aki nem hajlandó elfogadni a segítséget (gondolom az aggodalmad mellett ezt is felajánlottad már), és érzelmileg ki is használja a családját, aki ebben az állapotban nyilván jobban is aggódik érte, az egy önző, szeretetre egyáltalán nem méltó személy. A gyermeke sorsát keseríti meg azzal, hogy ilyen módon vonja magára a figyelmet.

Mondom ezt úgy, hogy alkoholista apa mellett nőttem fel, és szerét, sem számát nem tudom már, hány helyről próbáltam közvetve/közvetlenül segítséget kérni, kezdve AA-tól, a vallásig, mindenhol...

Húsz évesen jöttem rá, mit művelt a családdal az apám... Mi mindenből maradtam ki, mert állandó rettegésben éltem, hogy baja esik, vagy nekünk lesz bajunk egy-egy éjszakai balhé után.

Bűntudatom volt, mikor egyetem alatt az ország másik felében én nyugodtan feküdhettem le aludni, miközben a családom rettegett. Először egy-két dologra figyeltem fel, aztán később rájöttem, hogy az egész gyermekkoromat tönkretette az apám. A felnőttkori kapcsolatteremtéseimmel, mindennel együtt.

Elé álltam egy tiszta pillanatomban, és elmondtam neki mit tett, aztán levettem róla a kezem... Én SAJÁT életet akartam, nem azt, hogy másét kelljen összekanalazni.

Gondold végig... mi, mennyit ér, és lehet-e ezen változtatni. Vagy megtérül-e valaha a belefektetett energia...

Most még csak a nyaralás és anyád között kell választanod, de ha most nem figyelsz, akkor egy idő után már nem lesz saját életed, hanem folyton ott fogsz rettegni felette.

Én tudom milyen érzés ez, az apám alkoholista volt. De hidd el, hogy neked is van életed, amit jogod van élni.

Mi lesz amúgy később? Anyád vagy nászút? Anyád vagy a szerelmeddel eltöltött kellemes este? Anyád vagy a gyerekeiddel egy nyaralás?