Mit gondoltok erről? Muszáj találkozni a szüleivel? Muszáj bemutatni a páromat otthon? Vagy ez nem fontos?

Jaj menj már, hát téged fog körülugrálni a család? Mindjárt be is határolod magad egy életre.

Ha válogatós vagy és ilyen félelmeid vannak akkor még hami elött odamész az anyukához és elmondod neki a félelmed. Megmondod tudod hülyeség, resteled is, de ez van és nagyon szereted ezt a srácot, igyekszel, ennyi. Innentöl kezdve zöld utad van, a mama biztosan a kezed alá dolgozik.

De mint egy felnőtt, ha két éves kapcsolatod van akkor nem vagy már gyerek.

Azontúl meg a párod is egyengetheti az utat... megmondja otthon, hogy jössz vacsira, csináljon rántott húst, mert azt pl. szereted. Ez ennyire nem nagy kérdés.

Vagy ha uzsonnaidőben mész, akkor valami süti meg tea lesz, az meg vélhetően ehető.

Elhiszem, hogy félénk vagy, de muszáj leszel ezeket meglépni - ahogy már írták, felnőtt ember módjára. Ha elzárkózol, akkor örökre te leszel az "öcsi antiszociális barátnője", akit mindneki utál.

Hát én máshogy vélekedek a témáról! 25 éves vagyok és még soha senkit nem mutattam be otthon. Engem már bemutattak, de az nem igazán tetszett. Szüleim azon az állásponton vannak, hogy nem akarnak minden férfit megismerni az életemből csak az "igazit". Akiről úgy gondolom, hogy komolya őt vigyem haza. Én is pontosan így gondolom. Jelenlegi párommal 2 éve vagyunk együtt..meglehetősen komoly a kapcsolatunk, összeköltöztünk. Nem tudom mi lesz belőle, de kezdem komolyan gondolni..lehet hogy idővel bemutatom a szüleimnek.

Párom ezt tiszteletben tarja és szerencsére ugyan így vélekedik a dolgokról. Csak egyszer találkoztam a szüleivel, futólag.

Mindkettőnk szülei tisztában vannak vele, hogy együtt élünk megvagyunk és pont. A mi életünk, mi tudjuk mit akarunk ki hozni belőle. Nem hiszem hogy mindenbe be kellene vonni a szülőket.

Én az olyat kifejezetten utálom, hogy összejönnek 1 hét után már viszik haza bemutatni..(ezzel azt a benyomást keltik, hogy húú de nagy a szerelem, húú de komoly a kapcsolat aztán 1 hónap múlva meg jön a következő!)

Szóval szerintem, ha komolyan gondolod menj el hozzájuk. Ismerjenek meg! De csak akkor ha valóban úgy gondolod. Senkinek ne hagyd hogy rád kényszerítsenek bármit is, amit nem akarsz!

Sok sikert!

"Szóval szerintem, ha komolyan gondolod menj el hozzájuk"

Azért ez nem szerintem kérdése. Meghivták, nem is egyszer. Két éve együtt vannak. Itt már nincs szerintem.

Hogy téged nem hivtak meg két év után - és téged ez nem zavar - az egy dolog.

Meg két éve együtt van a lányom egy emberrel és lövésem sincs kicsoda? Nem is értem.

Valami gáz van, lányom sehol akkor kit hivok fel? Valami Lacit talán Dunaharasztiról? Vagy Lajos? Vagy ez a régi pasi volt? Talán a tudakozó megmondja.

A mi világunk abszolút nem ilyen. Légy nyitottabb a emberek felé, ők is olyanok mint mindenki más. én 17 vagyok, már 2 barátomat is bemutattam, és én is voltam már szülőknél. sőt szűkebb családi ebéden is de nagyon jó fejek voltak, ha annyira meg nincs közös téma az se gáz, akkor csöndbe vagy néha szólsz 1-2 szót és annyi. ennyiért biztos vagyok benne hogy nem fognak elítélni :))

egyéként bemutatkozol váltassz velük pár szót. szerencsés nagyon ha az ő szülei is kommunikatívabbak, mert ha ők nem beszélnek, a leírtak alapján neked nem lenne könyű feldobni 1-2 témát.

képzeld velem már olyan is történt hogy a barátom szüleivel együtt boroztunk, meg együt csináltunk vacsit :)))

mondjuk igen, ők tényleg a tipikus nyitott és spontán emberek :)

de szerintem annyi a lényeg hogy NE FÉLJ! :)

Én úgy vagyok vele, hogy nem is komoly a kapcsolat, amíg egymás szüleinek nem vagyunk bemutatva. Mondjuk az én életemben nem is volt "minden férfi az életemből", csak komolyak, akikben megvolt az esély, hogy ő az igazi.

És az teljesen természetes, hogy félsz, anyukám is mesélte, hogy ideges volt, amikor apukám szüleivel először találkozott, ebből kiindulva tudtam, hogy leendő anyós is meg fogja érteni, hogy félek :)

#13 válaszolóval egyet értek

Attól, hogy bemutat valaki a szüleinek, vagy én bemutatom, az nem garancia arra, hogy komolyan gondolja, lehet úgy átver mint annak a rendje, vagy a fél év után már nem érez irántam semmit. Esetleg én jövök rá, hogy hát ez mégse komoly. És szétmegyünk. A szerelem egy érzés, amiről ahhoz, hogy kiderüljön valódi-e, számomra idő kell, és ahhoz is, hogy meggyőződjem róla, a másik valóban az igazi.

Az, hogy valami komoly, tartós, azt az idő dönti el, nem a szülői bemutatás, ami csak egy gesztus. Attól még a párom nem fog mellettem maradni. Egy párkapcsolat két emberről szól, idővel terjedhet ki, ha mindkét fél úgy érzi, biztosak egymásban. Nem azért mert csak így döntöttek, hanem mert így éreznek. Nem is tudnak másként.

Persze tinikorban több emberre hisszük azt, az a nagy szerelem. De x kor felett szerintem nem kell mindenkit hazaráncigálni 1-2 hét után, és azon hisztizni, hogy jaj nem mutatsz be, hát nem is gondolod komolyan?!

Szerintem inkább ez a gyerekes felfogás.

De ha nálad csak annyiról van szó, hogy félsz, amire semmi okod, akkor vagy még sincs annyira rendben minden otthon, a szüleiddel, hogy nem mersz őszinte lenni, vagy a párkapcsolatod vállalhatatlan még ennyi idő után is.

Esetleg szimplán te kerítesz ennek túl nagy feneket.