Hogyan tegyem túl magam ezen a megaláztatáson?

Lehet, hogy most legtöbben azt fogjátok gondolni, hogy milyen értelmetlen, meg a többi, de ez komoly... Sok pofont kaptam már az élettől, nem is kicsiket, de még sosem látott senki sírni. Volt már, hogy mások előtt könnyek futottak a szemembe, amikor már a határán voltam, de mindig elfojtottam őket. A barátaim között én vagyok a "kemény nővér". Viszont a minap (Valamiért mégis jobb, hogy nem valaki más előtt...) olyan szinten össze vesztem anyámmal, hogy az elképzelhetetlen. Több óráig veszekedtünk, mindvégig visszafojtottam a sírást, pedig anyámnak már patakokban folytak a könnyei. Pár óra után anyám után mentem bocsánatot kérni, és hirtelen... Mint akiből öntik, elkezdtek folyni a könnyeim. Alig láttam valamit, nem éreztem semmit csak rettentő fejfájást, de olyan szinten folytak a könnyeim, hogy akárhogyan töröltem az arcom, csak egyre vizesebb lett. Anyámnak teljesen kidülledtek a látványtól a szemei... Lehet hülyeség, de azóta teljesen zavarban vagyok...