Csajok, hogyan ismerkedtetek meg jelenlegi vagy akár életetek párjával?

Az én párom a legjobb barátnőm osztálytársa volt gimiben. Egy parkban gitároztak, mikor odamentem a páromhoz és kipróbáltam a gitárját...

5 éve vagyunk együtt, pár napja kérte meg a kezemet:)

A volt férjem 3 év kínlódás után az asztalra tett két használt mozijegyet, ezzel jelezve, hogy ideje elhúznom, a 1,5 éves gyerekünkel együtt, mert valaki másnak kell a hely. Értettem a szóból,visszaköltöztünk a szüleimhez. Úgy gondoltam, többé nem megyek férjhez. Ez nem éri meg.

Sok évig egyedül neveltem a lányomat. Főiskolát kezdtem levelezőn, ott a folyosón( az első évben) szembejött egy fura fickó, olyan idióta módon nevetett, hogy a barátnőimnek mondtam, ez vagy zakkant, vagy be van tépve. Normális ember így nem röhög.

Újabb két év múlva ezzel a fura alakkal összefutottunk a kolesz melletti kávézóban, beszélgetni kezdtünk, és én pár perc múlva úgy gondoltam, hogy nem kell más. Ennek már 6 éve. Három éve házasodtunk össze, 3 éves a kislányunk, jó nevelőapja a nagyobbik lányomnak is.

Úgyhogy még bármi lehet, a látszattal ellentétben vannak normális, rendes férfiak.

Az életünk a kézilabda. Kézilabdás fórumon figyeltünk fel egymásra. Keveset azért beszélgettünk, de nem közeledett, pedig nagyon bejöttem neki ( picit féltem a 10 év korkülönbség miatt).

Szülinapján gondoltam meglepem és írtam a kedvenc játékosának, hogy köszöntse fel, mert tudtam ennél nagyobb boldogság nem érheti. Annyira boldog volt, és én is, hogy őt boldoggá tettem. Elkezdtünk beszélgetni... azóta összeköltöztünk és eljegyzett. Minden nap áldom és köszönöm a sorsnak, hogy ilyen szerelmet élhetek át. Mindenkinek kívánom tiszta szívemből.

Pár hét és másként fogod látni az életet, fel a fejjel.

23/L

A legjobb barátnőmnek volt kis kávézója. Ott ismertem meg a törzsvendég srácot. Akkor jöttem ki egy pokoli rossz kapcsolatból.

Egyszer ugyanis nem volt már több üres asztaluk, és leültem mellé, azóta be nem áll a szánk, és két éve együtt vagyunk. Soha még vita, hangos szó nem volt köztünk, soha nem bántottuk meg a másikat. Nálunk tényleg kölcsönös szerelem, hűség, megértés és türelem van... Szóval ne add fel. :D