Szerintetek melyik jobb?

de mégis tisztelték egymást, kitartottak egymás mellet jóban-rosszban, segítettek a másiknak.

ehhez csak annyit tennék hozzá,hogy ez skszor a látszat volt.

Nem túl rég egy 90hez közeli néni mondta nekem,hogy bár lehuztak együtt a férjével 60 évet,elneveltek 3 szép gyereket,de ahhoz hogy a látszat megmaradjon,neki nagyon sokat kellett tűrnie,szenvednie,irigyli a mai fiatalokat hogy ha nem működik,lehet lépni,nem úgy mint régen,amikor megbélyegezték volna egy életre,család kitagadta volna ha el akar válni.

1.

Szerintem a szerelem egy idő után alábbhagy. Átalakul szeretetté illetve tiszteletté. Ezt el kell fogadni.

Egyik barátnőm két kisgyerekkel azzal az indokkal válik, hogy már csak szeretettel szereti a férjét és nem szerelemmel. Nincs senkije, nem is akar senkit, te nem szerelmet érez a párja után.

Nem értem, legalábbis én a kérdést, mert mindkettőben leírsz egy párkapcsolatot az egyik akik fiatalon összejöttek de szeretik tisztelik egymást és tényleg jóban rosszban együtt, csak hiányzik valami, de akkor sem válnak.

A másik kapcsolat meg nem korán jött létre, elvileg az "igazi" (aki nem lehet mert akkor nem ilyen a kapcsolat) viszont sok a vita meg minden. A tény itt is fennáll, mert nem válnak. Csak ha 10 éve együtt vannak mert kényelmes akkor hogy ismerhetnénk meg a másik nemet meg a szórakozást?

Akkor inkább az első.

Ha gyakorlati a kérdés, akkor nincs olyan hogy csak ez a két lehetőség van.....

HA elméleti, akkor a második. A szülők szempontjából már mindegy, de a gyerekeknek jobb ha nem egész nap a veszekedést hallgatják, hogy nem csak boldogtalannak látják a szüleiket.