Kikészít a családom - mit tegyek?
Bocsánat, ha zagyván írok, ideges vagyok. Nemrég hazaköltöztünk a szüleimhez; mindketten elvesztettük az állásunkat. Van kilátásban új, arra várunk. November óta küzdök egy betegséggel (erythema nodosum), ami miatt kirúgtak előző munkahelyről és nem vettek fel egy jól fizető helyre, amit apám intézett volna. Azóta mást sem csinál, mint engem okol érte, mintha én tehetnék róla, hogy nem gyógyultam meg. Nem hittem, hogy kizáró ok lesz munkahelyen. Úgy állít be, mintha direkt nem akarnék meggyógyulni, pedig annyit szenvedtem már a betegséggel. Sokszor lábra nem bírtam állni, az orvos könyörgött, menjek táppénzre. Aztán kirúgtak. Ezért is én vagyok a hülye apám szerint. Nem tudja elképzelni, mit dilemmáztam, mire elmentem táppénzre. Szinte éreztem a vesztem, de ugyanakkor az orvos a pihentetésben is látta a gyógyulást. Méregerős gyógyszerrel tömtek potyára (ahelyett, hogy a betegség kiváltó gócát kutatták volna), amitől egy csomót híztam, oda az önbecsülésem, pluszban a hajam is marokszám hullik, negyede hajam sincs már meg. Hónapokon át potyára jártam orvoshoz, nem tudták a kiváltó okot megtalálni. Most egy hónapja tudják, hogy egy fogam alatt lévő góc a ludas mindenért (aminek vizsgálatát is neten ajánlották, az orvosomnak eszébe sem jutott), még oda nem jutottam el, hogy műtétre küldjenek, mert hol szabin volt az orvos, hol nem jutottam be szakrendelésre. Ma is odamentem negyed 9-re, 8tól volt rendelés és már nem fogadtak, mondván sokan vannak, pedig fél 3-ig van rendelés. Ezért is lehordott minden idiótának apám, párom meg a védelmemre sem kelt.
Annyira elegem van már mindenből.
Pár hete be akart az orvos alapos kivizsgálásra fektetni, elmentem és hazaküldtek, mondván bocsi, nincs ágy, különben sem vagyok sürgős eset. Több ezer forint volt a buszjegy, meg amiket meg kellett vásárolnom oda. Apámnak meg volt képe meghazudtolni, hogy magam jöttem haza. A szavam semmit nem ér neki, pedig soha nem hazudtam neki semmiben, mégis vádol, sérteget.
A hízásom miatt alig eszem, sokszor összeesem, mégis hozzám vágja, hogy zabálok, azért híztam, nem a gyógyszerektől. Másfél hónapja lakunk otthon, de már idegileg kikészültem. Párom nemhogy vigasztalna, csak kifakad, hogy neki nyugalom kell és elvonul a közelemből.
Bocsánat ezért a maszlagért, nem tudok most értelmes tagolt mondatokban írni.
23N
válasza:Sajnos a szüleinket nem választhatjuk meg.Úgy tűnik nem valami megértő emberek.Sajnálom a betegséged,lap dolog lenne,hogy ilyenkor melléd álljanak.
Viszont az már nem,hogy párodat is eltartsák.Neki miért nincs állása?Szóval a Te szüleiden élősködik,nem dolgozik,de még érted sem áll ki,ha úgy hozza a sors.
A párunkat viszont meg tudjuk választani és nagyon meg kell gondolni ki az akit egy életre magunk mellé fogadunk.
válasza:Nem tudom, mi ez a betegség, de sajnálom, hogy ilyen szüleid vannak, bár anyukádról nem írtál semmit. Őket nem, viszont életed "párját" megválaszthatod, nem kell olyan emberrel együtt élned, akinek csak nyűg vagy, és nem áll ki melletted.
Orvoshoz pedig ne csak úgy menj, hanem kérj időpontot, telefonálj oda, ne dobd ki a pénzedet az ablakon.
A kórházi kivizsgálás sem úgy működik, hogy valamikor odamész, egyeztess a háziorvosoddal. Tudom, mert nemrég nagymamámat is elküldték, a doki egyeztetett időpontot a kórházzal.
Azzal, hogy nem eszel, csak ártasz magadnak, apád hülyeségeit engedd el a füled mellett. Ne akarj neki megfelelni.
Ne haragudj, de úgy érzem, kicsit sajnálod magad, és emiatt nem haladsz semerre. Állj a sarkadra, és csináld a dolgodat.
A páromat nem kell eltartsák. Vannak tartalékaink. Meg nézne ő más állást, csak apám kitalálta, hogy be tudja juttatni a munkahelyére, mert elég befolyásos, és az elég fix állás lenne. Párom már mondta, ha nem lesz belőle semmi, szóljon, akkor keres mást. Nem élvezi ezt a helyzetet ő sem.
Eleve nem akartunk itt élni, csak nem találtunk a szomszéd városban albérletet, muszáj voltunk addig ide költözni.
Anyámra sem számíthatok, alkoholista, semmi nem érdekli magán kívül. Nyugtatókat szed, azt is magamra kellett vállalnom, hogy én kezelem a gyógyszereit, hogy ne adagolja túl, azóta van itthon rend, hogy nem tud piát venni, mert felügyelem.
A bőrgyógyásznál nem lehet időpontot kérni, most ért vissza szabiról, ott voltak 50-en, mire beértünk. Lehet, aki fizet, az előbb bejut. Nekem csak annyi kellett volna, hogy beutal műtétre vagy egyáltalán elmondja, most hová? Mert a belgyógyász elküldött a búsba ma, hogy nem az ő dolga... (jobb híján oda mentem be)
Igen, most itt sajnáltattam magam, mert kifakadt minden belőlem. Már kiírni is jólesett, az sem zavart volna, ha senki el sem olvassa és nem reagál rá.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!