Kezdőoldal » Családi kapcsolatok » Egyéb kérdések » Ennek mi lehet az oka? Mivel...

Ennek mi lehet az oka? Mivel "kezelhető"?

Figyelt kérdés

szóval 23éves vagyok, fősuli után.

anyámnál élek még(apám nem él), mivel nincs állandó munkahelyem,és így nincs rendszeres fizetésem se; azért hogy elköltözzek, szóval el kéne viselnem.


a probléma: utálom anyám jelenlétét. akármikor amikor a közelembe van, én nekem erős késztetésem vagy hogy eltűnjek a társaságából. egyszerűen feszélyez a jelenléte, amikor ott van a közelembe, akkor képtelen vagyok nyugodt maradni. ki is szoktam menni a szobából stb...

csak ne legyen ott.

elegem van hogy állandóan "sz_rba" vesz. mindig úgy kezel hogy én bármit képtelen vagyok megcsinálni.

annyira degradáló a magatartása...

önbizalmam ennek köszönhetően nulla, majdnem mindig azt hiszem(érzem) hogy én "hülye" vagyok és képtelen vagyok véghez vinni dolgokat.

ha elvégzek valami fontosat, akkor inkább nem szólok neki, nem akarom azt hallani tőle hogy ügyes vagy(olyanért dicsér, amit más embereknek általánosan megcsinálnak).

nem segítek neki a házimunkában, mert akkor is állandóan azt kell csinálni amit ő mond, nekem hiába van ötletem, véleményem teljesen mindegy mit mondok, akkor is az lesz amit ő kitalált.


legszívesebben elköltöznék tőle -szó nélkül- csináljon amit akar, csak ugye, amíg nincs hova, addig elég nehéz.

munkát találni meg azért nehéz, mert gyakorlatilag úgy érzem hogy "semmihez" se értek...


2009. júl. 26. 12:36
1 2
 11/18 anonim ***** válasza:
Szerintem meg ébredj fel az önsajnálatodból,biztos nem könnyű az életed de senkinek sem az.23 éves felnőtt ember vagy,van véleményed,gondolatod,állj ki magadért.Tedd össze a két kezed ,hogy olyan az anyukád amilyen.Olvass el egy pár kérdést,megérted miről beszélek.Nehéz munkát találni mostanság sajnos.Próbálj meg mégis valamit találni,előbb vagy utóbb biztos sikerül,ne az anyukádat hibáztasd mindenért.Biztos,hogy nem hibátlan,de ki az.Még mindig jobb mintha az utcára tenne.
2009. júl. 28. 12:48
Hasznos számodra ez a válasz?
 12/18 anonim ***** válasza:

vannak olyan emberek, kik szeretnek szenvedni, mert ezt mintát kapták otthon. te is szenvedsz, csak másképp mint anyukád.


magadnak kell eldönteni, hogy szeretnéd-e ezt így folytatni, vagy szeretnél-e változtatni rajta. úgy érzem, hogy szeretnél rajta változtatni, különben nem írtál volna ide.


írd fel magadnak, hogy mit szeretnél elérni. pl. saját lakás? milyen legyen az a lakás? mennyi időn belül szeretnéd megvalósítani? ezeket írd le egy papírra és rakd ki egy olyan helyre, ahol napi szinten látod.


utána jön a megvalósítás. ehhez munka kell. ahogy mások is írták, teljesen mindegy, az elején, hogy milyen munka. akkor belelátsz egy kicsit a munka világában és el tudod dönteni, hogy mi tetszik és mi nem. onnan lehet majd tovább lépni. az a lényeg, hogy az elején alkalmazotti státuszba legyél.


és ne hagyd, hogy anyukád döntse el, hogy neked milyen munka jó. majd a munkaadód és te el döntitek.


kezdjél bele!!! mi veszteni valód van?


sok sikert! :)

2009. júl. 28. 20:53
Hasznos számodra ez a válasz?
 13/18 anonim ***** válasza:
Csak el kéne költözni!
2009. júl. 29. 08:01
Hasznos számodra ez a válasz?
 14/18 anonim ***** válasza:
81%
Úgy beszélsz fiatal életedről, mint egy krónikus betegségről!
2009. júl. 29. 08:32
Hasznos számodra ez a válasz?
 15/18 anonim ***** válasza:
90%

Ébredj fel, az élet nem habostorta! Én szülők nélkül nőttem fel egy távoli rokonomnál! 18 éves korom után fogtam magam és elmentem a Tescoba dolgozni, mellette pedig levelezőn jogot tanulok.


Összeteszem a két a kezemet, hogy nem dobtak ki és ott maradhatok még mindig 21 éves korom ellenére. Nem voltam soha túl jó viszonyba velük(elég idősek), mindig egy teherként kezeltek. Én főzök, mosok, takarítok egyszóval segítek nekik és hálás is vagyok.


Most akkor essek depresszióba!? Ha van egy kis szabadidőm elmegyek a haverokkal bulizni és élem a kis életem. Tudom, hogy vannak olyankok akiknek még ennél is rosszabb. Oké, olcsó vígasz de ez van.


Keress magadnak egy munkát és bárhogyan is viselkedik is édesanyád segíts be neki(akkor is, ha azt mondja, hogy megcsinálja)-hidd el örülni fog neki.


Az pedig, hogy még a gyereként tekint rád teljesen oké. Miért, úgy érzed magad, mintha felnőtt lennél? A viselkedésed elég gyerekes még-ezt nem sértésnek írom. Változtass és akkor majd felnőtként fog kezelni.


Egyébként megsúgom, hogy 50 éves leszel, akkor is gyerekként fog rád nézni, mert örökké neki örökké a kisfia maradsz:)


Na, fel a fejjel!:)


L/21

2009. júl. 29. 11:20
Hasznos számodra ez a válasz?
 16/18 anonim ***** válasza:

Anyukád nyugdíjas,hogy otthon eszi a fene?


Megoldás:

1 Háziorvostól kérj beutalót az ideg gondozóba, kezelted a depressziódat. kérj csoport terápiát

Kettő ne szégyelld,hogy munkát keresel

három tanulj meg jó önéletrajzot és motivációs levelet írni

TALÁLJ MUNKÁT ÉS KÖLTÖZZ EL A BÚSBA!

2009. júl. 29. 12:25
Hasznos számodra ez a válasz?
 17/18 A kérdező kommentje:

"Anyukád nyugdíjas,hogy otthon eszi a fene?"


hát nagyfax vagy te.


kényszer szabadság, a válság miatt.

de a napi 8-12órán túl "generálja" a munkát.

2009. júl. 29. 15:41
 18/18 A kérdező kommentje:

Amúgy talán rájöttem, mi lehet a bajom:


~12éves korom óta, napi 12-17 órát tanultam. hétvégén is. ez ment durván 17-19éves koromig. nyáron is tanultam.

ezzel szemben a kikapcsolódásra nagyon kevést idő fordítottam: hát egyedül a szalagavató+4-6szor kocsmázás+~4 buli, ezen 5-7 év alatt.

újévet nem szoktam ünnepelni. ugyanígy a születésnapomat se szoktuk. a karácsonyt se csipázom.

szóval lehet élnem is kéne kicsit... így olvasva magamat elég gáz...

2009. júl. 30. 11:43
1 2

Kapcsolódó kérdések:




Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!