Ennek mi lehet az oka? Mivel "kezelhető"?
szóval 23éves vagyok, fősuli után.
anyámnál élek még(apám nem él), mivel nincs állandó munkahelyem,és így nincs rendszeres fizetésem se; azért hogy elköltözzek, szóval el kéne viselnem.
a probléma: utálom anyám jelenlétét. akármikor amikor a közelembe van, én nekem erős késztetésem vagy hogy eltűnjek a társaságából. egyszerűen feszélyez a jelenléte, amikor ott van a közelembe, akkor képtelen vagyok nyugodt maradni. ki is szoktam menni a szobából stb...
csak ne legyen ott.
elegem van hogy állandóan "sz_rba" vesz. mindig úgy kezel hogy én bármit képtelen vagyok megcsinálni.
annyira degradáló a magatartása...
önbizalmam ennek köszönhetően nulla, majdnem mindig azt hiszem(érzem) hogy én "hülye" vagyok és képtelen vagyok véghez vinni dolgokat.
ha elvégzek valami fontosat, akkor inkább nem szólok neki, nem akarom azt hallani tőle hogy ügyes vagy(olyanért dicsér, amit más embereknek általánosan megcsinálnak).
nem segítek neki a házimunkában, mert akkor is állandóan azt kell csinálni amit ő mond, nekem hiába van ötletem, véleményem teljesen mindegy mit mondok, akkor is az lesz amit ő kitalált.
legszívesebben elköltöznék tőle -szó nélkül- csináljon amit akar, csak ugye, amíg nincs hova, addig elég nehéz.
munkát találni meg azért nehéz, mert gyakorlatilag úgy érzem hogy "semmihez" se értek...
válasza: válasza:"Egyrészről megértelek,másrészről meg durcás vagy kicsit nem gondolod?"
"kicsit önnállósodhatnál,sztem ennél okosabbat sneki nem tud neked mondani,ha van munkád el tudsz költözni,ha nincs akkor nem."
hát igazad van. csak ott tart a dolog, hogy élni sincs kedvem, de én öngyilkossághoz sincs kedvem és erőm. olyan nagyszerűen felnevelt és ennyit tanultam az életből, tőle.
válasza: válasza:"kicsit önnállósodhatnál,sztem ennél okosabbat sneki nem tud neked mondani,ha van munkád el tudsz költözni,ha nincs akkor nem."
persze a sok év alatt csak erre tanított, "kényszerített".
állandóan elém rakott mindent, soha nem kellet semmit tennem érte. szerinte mit tanultam ebből?
"Nem lesz önbecsülésed amíg otthon laksz!" már nincs. de vlszósznű ezt kéne megszereznem vlhogy.
"úgy látom,enyhe depresszió kerülget,bár lehet nem is enyhe ha az öngyilkosság is foglalkoztat.Mindenek előtt ülj le anyuddal és kérdezz rá,mi baja veled.Mondd el hogy ezek a dolgok téged bántanak,és mit érzel.Ha homokba tugod a fejed és csak sajnálod magad,attól még nem lesz se munkád se lakásod, se önbizalmad,semmid.Mutasd meg neki hogy vagy annyira életre való,hogy megoldjátok ezt a konfliktust."
hát én erős depressziónak mondanám. sajnos a többi nagyon is igaz. csak anyámmal nem lehet beszélni, képtelen bármit is megoldani, amire nem tud válaszolni, azt nem "hallja". hanem megy a "dolgára". és ott maradok ugyanolyan "hülyén" válaszok nélkül.
A megoldás valószínűleg az lesz, hogy elvállalod az első adandó munkát - így pénzhez és önbizalomhoz jutsz! Nem biztos hogy álmaid melója lesz, de valahol egyszer el kell kezdeni, a folytatás már könnyebb lesz.
Ha anyukád semmibe venne, akkor nem dícsérne! Istenem, ha engem bármiért is megdícsértek volna a szüleim.... Azt viszont nem értem, hogy a házimunkánál mi a probléma? Vagy elmosogatsz vagy nem, hogy lehet ezt több féleképpen csinálni?
Anyukád szemszögéből nézted már ezt a helyzetet? Van egy 23 éves, főiskolát végzett gyereked, akit neked kell eltartani, ráadásul otthon se segít semmiben.. Hogy telik egy napod? És anyukádé? Komolyan érdekel!
"Ha anyukád semmibe venne, akkor nem dícsérne! Istenem, ha engem bármiért is megdícsértek volna a szüleim.... Azt viszont nem értem, hogy a házimunkánál mi a probléma? Vagy elmosogatsz vagy nem, hogy lehet ezt több féleképpen csinálni?
Anyukád szemszögéből nézted már ezt a helyzetet? Van egy 23 éves, főiskolát végzett gyereked, akit neked kell eltartani, ráadásul otthon se segít semmiben.. Hogy telik egy napod? És anyukádé? Komolyan érdekel!"
a házimunkával csak annyi a baj hogy hiába csinálom, meg szerinte nem elég tiszta. nem mondja, hanem fogja rá 10percre elmossa megint, pedig megnéztem és tuti tiszta volt.
hogy telik egy a napom? sz.rul: nem csinálok semmit. nem járok emberek közé, nem csinálok semmi érdemre valót.
ennyi erővel börtönbe is mehetnék, ott lenne ingyen kaja stb...
igen nekem kéne változtatni és tenni, akkor egyből meglenne oldva(de annyira motiválatlan vagyok, és vlmiért csak anyámat hibáztatom,pedig azt is tudom hogy ez nem vezet sehova,még ha igaz is lehet).
De még a neten, se tudok munkát keresni, mert odajön megkérdi, mit csinálok, akkor inkább bezárom az álláskereső oldalt és hazudok neki valamit, vagy csak azt mondom hogy semmit.
ja az ő napja: generálja a munkát. ha nincs akkor kitalálja hogy ezt,meg azt kell megcsinálnia.
egyszerűen képtelen piheni, hiába mondom neki hogy megcsinálom helyette, nem,ő akkor is dolgozik.
és állandóan sír hogy nincs szabad ideje. ez félig igaz is lenne, de ha van szabadideje, akkor csinál munkát magának, ahelyett hogy pihenne.
sajnálom is, meg nem is. néha joggal fakad ki, de van amikor egyeltalán nem.
lehet az a baj hogy gyerekként kezel és én meg teszem is hozzá a gyerekes viselkedésemet, hogy eleget tegyek ennek.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!