Aki nem szereti a jövés-menés, vendégeskedést, az csak rossz ember lehet? Tényleg embergyűlölő lennék?
Mikor a férjem udvarolt volt egy-két eset, ami arra utalt, hogy az ő családjukban "divat" a vendégeskedés, pl. névnap-szülinapkor (de csak úgy egy vasárnap is) összejárás, nagy főzés-sütés, grillezés...
én ehhez nem voltam szokva, őszintén nem szeretek vendégségbe járni és én sem szeretem, ha vendég jön. Az alkalmakkor süti, kóla, beszélgetés és kész, de nem "kislagzi". Én ezt el is mondtam az akkori udvarlómnak őszintén, mondtam ez később gond lehet ebből. Ő akkor tagadta, azt mondta, nem szokás náluk sem, csak most "kifogtam" az ilyen időszakot.
Korunknál fogva rokonok nélküli csendes, két tanús esküvőnk volt. Utána viszont megindult a "canossa-járás" nálunk. Már terhesen ide-oda rángattak, valamit mindig kitaláltak. Meglett a pici, még egy hetes sem volt, jöttek a rokonok. Volt aki fél év alatt többször is...na gondoltam, ez még csak a babalátogatás, majd levonul...eltelt egy év. Anyósom azóta már odavágta, hogy mert én nem fogadom szívesen a férjem unokatesójáékat (gondolnak egyet, jönnek, hétvégeket a városban vannak, ha jönnek mindenki ugrik, mert jaj-jaj itt vannak). Azt mondta, ez bántja a férjemet. Megkértem a párom velem beszéljen, ha valami nem tetszik, ne az anyjával. Akkor letagadta.
Pár napja anyósom elvitte a kicsit (11 hós). Utólag derült ki, hogy egy csomó rokon volt náluk aznap. szóvá tettem a páromnak, aki azt mondta, így fogják hozzászoktatni a gyereket a "rokonszeretethez" és ha tetszik , ha nem a gyerek akkor is össze fog velük járni.
Most meg ő is odacsapta, hogy én elmarom tőle a rokonait, ő hogy örülne ha ezek a rokonok nálunk is járhatnának.
Most aztán én vagyok a sz.r családzüllesztő, mert EGYSZERŰEN NEM AKAROM. Nem haragszom én senkire, nem nézek le senkit, de én soha nem szomszédoltam, rokonoskodtam, vendégeskedtem. Jóba vagyok én mindenkivel, de ezt az egymáshoz szaladgálást...
Ráadásul én nem árultam zsákbaciccet, mert az elején is rákérdeztem, őszinte voltam.
Most meg a férjem az anyjával karöltve szépen "nyomul" ezen a téren.
Azt mondtam, az sem érdekel, ha válásra kerül emiatt a sor. Nem fogok mindent feladni magamból.
Ti mit mondotok?
Erre már én is gondoltam. A házban azért általában rend van, de készleteket elővenni, elöblíteni, megsütni a sütiket, bevásárolni üdítő-gyümilé és társaiból, kitálalni, körbeugrálni...na ez nem hiszem, hogy menni fog a drágámnak (pedig azt mondta nagy gúnyosan, hogy "nem hiszem el, hogy ez olyan nagy terhet jelent neked. Kényelmes vagy...")
úgy gondoltam, legközelebb, mikor bejelentkeznek nem szólok semmit. Aztán közlöm vele, hogy süssön, ha gondolja, mire meg jönnek kocsiba ülök és megyek...majd hazajövök estére, ha rend lesz.
Én is ilyen vagyok, nem szeretem a nagy családi rendezvényeket. 18 éves vagyok, itthon lakom még szüleimnél. Apukám és tesóm is Gábor, és régen minden év március 24-én Gábor napon összegyűlt a szűk rokonság ünnepelni. Azt mindig szerettem, évente egyszer így összegyűl a család, és egy hosszú délutánt eltölteni velük nagyon jó. Ez évente egyszer volt, már régóta nincs ez nálunk, egyszerűen a pénzhiány a probléma, mint más családoknál is.
De visszatérve az eredeti kérdésre: Megértelek. Én is ilyen vagyok. Szerintem nem jó, ha önmagadat úgymond "eladod" a családodnak. Ne változtassanak meg ők, maradj mindig az, aki vagy, aki voltál. Ha ezt a szemben álló család nem tudja megérteni, az nem a te hibád, hidd el.
Messze kell költözni, úgy nem lesz mindennapos. :-)
Bár a gyereknek jót tesz a nagy rokonság, kiegyensúlyozott is lesz és sokat tanul a többi gyerektől, sokat foglalkoznak vele a rokonok, nagyszülők.
Én hasonló cipőben járok.
Mondd meg anyósnak, hogy vásárolja be a partiravalót, mert nincs rá pénz, illetve jöjjön segíteni. Vagy legyen egy évben tényleg egy hivatalos parti és fogadják el, hogy Te nem szereted az ilyesmit, és ez micsoda jófejség Tőled. Aztán azért tudasd velünk, hogy alakult a sorsotok. :-)
(előző vagyok)
Anyámnak is felolvastam kérdést, mikor én válaszoltam Neked.
Az ő véleménye, hogy nem igaz, hogy hogy lehet valaki ennyire magánakvaló, miért fáj az, ha emberek között vagy, hiszen az jó érzés, főleg, ha szeretnek, kedvelnek.
(ne pontozzatok le, én csak tolmácsoltam) :-)
Puszilom a kedves Mamát, értem én az ő gondolkodásmódját is, de én nem igénylem, hogy körülvegyenek meg foglalkozzanak velem.
Ígérem, nem pontozlak le, ámbár, tudod mi jár a postásnak:-)))
A hozzászólásodhoz:
1. Ezek a jövögetős rokonok kb. 60 km-re laknak, oszt mindig jönnek maguktól. Nekünk meg itt van munkahely, vállalkozás, ház. Szóval nem oly eccerű világgá menni...
2. Jöjjön az anyós segíteni: egy frászt! Még anyámtól sem fogadtam el soha, hogy nálam takarítson. Az én cuccom, az én cuccom. Majd én rendet rakok benne. Az már a nyüzsgés maga, ha anyós itt van. Tele van vele a ház:-((
3. Adjon rá anyós pénzt: kösz, de akkor meg belekotyog mindenbe. Így is tesz megjegyzéseket, amik enyhén szólva is bicskanyitogatóak.
Egyébként megpróbáltam megbeszélni ezt az anyóssal. ugyanaz a véleménye, mint a te anyukádnak (anyósodnak?). Hogy miért nem lehet kibírni:
1. Megy az időm a készülődéssel hogy jönnek
2. Itt ülnek, feleslegesen, mert semmi kedvem velük beszélgetni.
3. A gyerekeikből a csilláron is van, cipőstől rohangálnak a házban, harminckétszer mennek az udvarra nyúzni a kutyát, macskát, rángatják az én gyerekem, aki még pici, szóval idegölő neveletlen kölkök... na ezektől aztán tanul: neveletlenséget, sznobizmust. Egyébként korban mind idősebb, nem igazán az én babucimhoz valóak.
4. Mikor levonul az ár, marad a káosz, sokszor késő este van, mire elpakolok.
Én meg visszakérdeznék a kedves mamától: Nekem ebben mi a jó?
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!