Miért van az anyukák nagy többsége elszállva magától?

Óóóóóó párom rokonságában is vannak ilyen kölykök, mert ezek kölykök. A gyerek jól nevelt, nem hisztis, értelmes lény, de a kölyök csak egy hisztis, neveletlen emberkezdemény. Szóval, a példák: Anyuka hívatlanul beállít 2 kölykével (kisfiú, kislány óvódás korban, de óvodába nem járnak). Párom anyuja kínálja őket gyümölccsel, kissrác kivesz egy darabot, beleharap és a tükörre köpi! Ezt sorozatban, anyuka mosolyog, hogy "Hehehe, de édes!". A szoba aznap takarítva (párom anyjánál amúgy is mindig makulátlan tisztaság és rend van). Ugyancsak gyerek kiveszi a művirágot a vázából és elkezdi csapkodni vele a bútorokat. Anyuka egy szót se szól. A veteményesben randalíroznak, kiszedik a földből a frissen ültetett palántát, eltapossák a növényeket, stb.

Másik rokon általános iskolás lányunokája: bejön, köszönni luxus. Mikor megkérdezik tőle, hogy hívják, közli, hogy "Engem úgy hívnak, hogy senki!!" Nagymami "Hehehe, de édes!" Ha az én házam és az én rokonaim lettek volna, tuti hogy nem ússzák meg egy epés beszólás nélkül, de hála az égnek az én rokonságom kicsi, nem látogatós fajták és gyerek se sok van.

Mielőtt az a vád érne, hogy minden gyereket utálok: ez nem igaz. Barátainknak is van kislánya, most lesz 2. osztályos. Nagyon aktív kislány, mindig jön, hogy játsszuk ezt vagy azt, színezzünk ezt vagy azt és játszok vele, színezek vele, bírom azt a kislányt, mert egy jól nevelt gyerek, akivel a maga szintjén beszélgetni is lehet, nem ordít, nem hisztizik, nem rombol és hallgat a szüleire.

Úgy vettem észre, hogy tipikusan azok a gyerekre ráhagyós, gyereket nem nevelős anyák, akik el vannak ájulva maguktól, hogy megszültek egy gyereket és piedesztálra emelik saját magukat. Véleményem szerint gyereket szülni egy nőnek nem teljesítmény, erre lettünk teremtve. Helyesen felnevelni, na az a teljesítmény!

A szülés olyan szempontból nagy szám, ahogy egy foghúzás is, mert szenvedsz vele, félsz tőle.

De teljesítménynek nem nevezném. A szüléssel kapcsolatos élményeimet megosztottam a férjemmel meg a szüleimmel, mert ők kifejezetten kíváncsiak voltak rá, de másokkal csak adatokat, ha kérdezték (x ideig tartott, a gyerek jól van, x centi, x gramm, igen, elfáradtam közben).

Megszülni nem teljesítmény, mert kijön, ha akarom, ha nem. Kihordani sem az, mert gyakorlatilag a saját testi épségemre kellett csak vigyáznom. Az már inkább teljesítmény volt, hogy erős nikotinfüggőként le tudtam tenni a cigit és megálltam, hogy egyetlen egy slukkot szívjak csak el a terhesség alatt.

(Mondjuk az vicces volt, mert a nőgyógyásznak tikkelve mondtam, hogy néha nagyon erős az inger, mire mondta, hogy oké, akkor menjünk ki, rágyújt, az első slukk az enyém, mert ennyi nem árt, de a látható idegességem igen. Így szívtam el egy slukkot szó szerint orvosi felügyelet mellett :))

Normálisan nevelni a gyereket már igenis teljesítmény. Viszont azt hiszem, hogy aki tényleg jól neveli a gyerekét, az nem érzi szükségét annak, hogy ez ország-világgal megossza. Oont azért, mert ő tudja, ezért nem kell kifelé önigazolást keresni.

Általában azok büszkék erre,akik máshoz nem értenek.

Nincs nagy szakértelmük,max vmi szakmunkásképzőt végeztek,olyat,amit egy diplomás is megtudna csinálni,amihez nem kell szakértelem:D