Szerelmes vagyok a barátnőm párjába és megőrülök (? )

Sziasztok.

Tudom, hogy le leszek oltva, de muszáj kiöntem a szivem legalább virtuálsan. 25 éves vagyok, van egy hihetetlenül jó apa párom és egy 8éves és 2éves lányom. 17évesen lettem terhes, a gyk felhasználók többségével ellentétben én bevallom, hogy nem védekeztem. Vállaltuk a felelősséget, én kimaradtam 4-be. Jó tanuló voltam, osztályelső, nagy ambíciókkal. A párom vállalta a felelősséget, összeházasodtunk mikor 18 lettem. Itthon maradtam a nagyobb lánnyal, elköltöztünk önálló életre rendezkedtünk be. Közbe estin le is érettségizem. Már ép elakartam menni dolgozni, amikor meggyőzött vállahuk most a kistesót, hogy késöbb ne kelljen gyedre mennem. Belementem. Igazán jó apa, kb a legjobb a világon. De..és itt kezdődik igazából..8éve vagyok itthon, feladtam az álmaim, ugy érzem sokkal több áldoztot hoztam, mint ő. Gyakorlatilag azt érzem nincs is életem, csak anya és bejárónő vagyok. Egyre feszültebb lettem, első 5év még jól ment, aztán elindultam a lejtőn érzelmileg. Tudat alatt talán őt okolom, annak ellenére, hogy imádom a lányokat. Elhidegültem tőle érzelmileg, belefásultam. Szilveszterkor mondtam, hogy mindenkinek jobb lenne, ha külön kapcsolódnánk ki. A kicsikre a nagyi vigyázott, én elmentem egy szórakozóhelyre, ő meg a munkatársaival. Összefutottam a legjobb barátnőm pasijával ès egész este beszélgettünk. Kiöntöttem neki is a szívem, aztán éjfélkor a felfokozott hangulatba adott egy szájrapuszit. Szégyelltem magam, és gondoltam sose fogunk beszélni róla, de legnagyobb meglepetésemre másnap rámírt facebookon. Akkor kellett volna abbahagyni, de fellelkesített, hogy felnőtt emberrel beszélgethetek, mivel egésznap tökegyedül vagyok. Mindennapossá vált az órákig tartó beszélgetés, aztán megbeszéltük, hogy valahol megiszunk egy kávét. Közbe jártak hozzánk a barátnőmmel és rohadt szemétnek éreztem magam, abnak ellenére, hogy a szájrapuszi óta semmi nem történt. Azóta eltelt egy hosszú idő és ha 1napig nem beszélünk, hiányzik. Tudom, hogy semmi értelme, jövője, de teljesen oda lettem érte, azt érzrm a világon csak ő ért meg. Közben szerelmet vallott 1hete és azt mondta úgy érzi én vgyok a lelki társa. Én viszont azt se tudom csak a magány szülte az érzéseim vagy szeretem. Egyáltalán nem az esetem pl külsőre se. És ott a párom aki nagyon jó ember és társ,de kicsit ugy érzem túl hamar nőttünk fel együtt..de a lányok is imádják, szépen építjük az életünket ès ezt nem cseszném el. Semmi jövőm a másik sráccal,de mégis azt érzem nem bírom ki , hogy ne beszéljünk. Ti mit tennétek? Tudom rohadt szemét vagyok, ezen kívüli válaszok érdekelnek.