Mindenki azt hiszi, hogy erős vagyok és mindent kibírok pedig nem. Mit csináljak?

Talán, ha jobban kimutatnád az érzéseidet és nem mindig a "minden rendben van" oldaladat látnák körülötted, akkor a környezeted is úgy viszonyulna hozzád.

Egyébként megértelek, mert én is ilyen vagyok. Szeretem azt mutatni, hogy minden rendben van az életemben. De vannak napok, mikor rám jön, hogy kicsit kiadjam magamból a felgyülemlet dolgokat. Ilyenkor elég, ha van valaki, aki meghallgat és máris jobb. :)

Én is azt ajánlom, hogy beszélgess vagy ismerőssel vagy ismeretlenül pl. itt. A zene és a sport is segíthet kicsit.

Ne add fel! :)

Mégiscsak megpróbálhatnád, hogy leülsz a feleségeddel, és megbeszéled vele, hogy hogy vagy, meg mi van veled. Azért a feleséged, a társad, hogy együtt örüljetek, és együtt oldjátok meg a problémákat, ha jönnek, meg neki aztán tényleg annak a személynek kell lennie, akivel mindent megbeszélhetsz.

Ez a templomos dolog nem feltétlenül jó, attól, hgoy templomba mész nem lesz semi jobb, HA Istentől akarsz segítséget kérni, és sikerül őt megtalálnod a szívedben, akkor azt nem csak a templomban fogod, hanem otthon a szobádban is.

Egyébként meg ha úgy érzed, egy pszichológus is segíthet, egyáltalán nem ciki, nem tudom miért alakult ki ez az ellenszenv a pszichológusokkal szemben, Amerikában pl. teljesen bevett dolog, attól nem leszel kevesebb, max több, mert tanulsz abból is valamit.

Nagyon remélem, hogy talpra állsz, és sikerül tényleg rendezned a dolgot, meg beszélned a feleségeddel is, jó az, ha van valaki akinek megnyílhatsz!

Szerintem, most biztos mindenki jól le fog pontozni, de a feleségednek se mondj el mindent, főleg olyan dolgokat ne, amikben ő biztos nem tud segíteni neked... Lehet, hogy te megkönnyebbülsz, de az ő vállára meg egy csomó terhet raksz, amivel ő nem fog tudni mit kezdeni... Tapasztalat. Apám már évtizedek óta azzal tömi anyám meg az én fejem, hogy neki milyen sz@r gyerekkora volt, hogy őt az apja mennyire nem szerette, mennyire semmibe vette... Igen, apám lelke ideig-óráig megkönnyebbül, de közben nem gondol arra, hogy nekünk milyen vacak ez az egész helyzet, hogy folyton mondogatja a kis sztoriait, elvárja, hogy végighalgassuk, ott siránkozik nekünk, miközben mi nem tudunk ez ellen tenni, nem tudjuk megváltoztatni a múltját... És már ez folyik, mióta megszülettem. Néha már azt érzem, hogy 0 az életkedvem, hála apám negatív energiáinak meg ennek az egész szellemiségnek, amiben nevelt. De ez mindegy is.

Érted mire akadok kilyukadni? A démonjaiddal csak te tudsz megküzdeni, egyedül csak te.

Viszont a pszichológust meg a templomot vagy egyáltalán bármit, ami téged erősít, csak keress fel, vegyél igénybe, a lényeg az, hogy valahogy letudd a problémáidat. Elhiszem, hogy nagyon kikészültél, ha évek óta tart ez az egész, de muszáj erőt venned magadon, a kezedbe venni az ügyet, arra gondolnod, hogy a következő 5-10 évben is itt akarsz tartani? Azt akarod, hogy lassan felemésszen, és a házzasságod is rámenjen?