Minden korosztály! Mindegyik életszakasznak megvan a maga "varázsa" (pl kamaszkor, középkor. )? Hiányzik a kamaszkorotok?

jó dolog a kamaszkor, én igyekeztem kiélvezni, szerencsére a háttér is megvolt hozzá (nagyszerű anyukám van, nem lettem túlkényeztetve, de azért mindent megkaptam, amire szükségem volt)

de nem siratom, hogy elmúlt, mert megéltem a maga teljességében.

most 25 vagyok, sztem az egyetemista korszak és az utána következő a legjobb. egyrészt jogilag felnőtt vagy, ha ügyes vagy, még egy kis pénzt is kereshetsz, járhatod a világot, tapasztalhatsz, megismerhetsz embereket, sorsokat, szóval sokat tanulsz, ebben a korban érsz igazán felnőtté.

az egyetem utáni időszak talán a legjobb: van önálló kereseted, megvehetsz magadnak olyan dolgokat, amire már régen vágytál, eljuthatsz szép országokba.

viszont nincs az a kötöttség, ami egy gyerekkel jár. kicsit félve nézek előre, annak ellenére, hogy nagyon szeretnék majd utódot. megriaszt a nagy felelősség, hogy még éretlennek érzem magam, és félek attól is, h túl későn érek meg rá, és kifutok az időből. pedig van egy nagyszerű párom, együtt élünk, és tkp. minden adott lenne a gyerekvállaláshoz, egyedül a jelenlegi személyiségem akadályoz meg benne...

a középkoromtól meg pláne félek. (mondjuk sztem te kicsit félreértelmezed, mert ez olyan 40-50 környékén kezdődik)

szóval addigra az embernek már illik elérni valamit az életben, mert ha nem teszi, akkor frusztrált lesz, a gyerekei sem néznek fel rá úgy, elveszik a tekintélye. szóval addigra nagyon bele kell húznom szakmailag, hogy valami pozícióm legyen, és ne érezzem magam senkinek. mert annál rosszabb érzés nincs.

Szerettem kamasz lenni, mégsem mennék vissza abba az időbe. Nagyon hamar hozzászoktam ahhoz, hogy külön élek, hogy mindent úgy csinálok, ahogy szeretném, és hogy magamat tartom el. Nálam végre mindig tisztaság és rend van, ezt és az önállóságomat nem cserélném vissza a bulikra, pedig jó kis bulik voltak. :) A suliban is volt 1-2 olyan tárgy, aminek örülök, hogy a nevét sem kell többet hallanom, pedig jól tanultam.

25N

Nekem a legjobb es a legemlekezetesebb eletkorom 19-20 ev volt. Az a korszak amikor mar nagykoru vagyok es anyu engedte h dontsek onalloan, de meg a szuloi burokban laktam igy anyagi gondjaim meg egyebek nem voltak. Szabad voltam es elveztem. Majd jott a fosikola, eleg kemeny szakon vegeztem tanulas ezerrel, es sem volt rossz de nem is annyira jo. Majd 23 evesen vegeztem, dolgoztam Malevnak, mellette masoddiolomaztam. Ez mar nem votl annyira rossz de nem olyan jo mint a 19-20 eves korszakom. talan azert nem mert nekem az igazi O pont ebben a korszakomban volt. Aztan kulfoldre emigraltam, eleg nehez volt ujnak, majd karrier, felnott dolgok, magany, letbiztonsag, haz hitel, gazdasag h valtozik spekulacio. Nem szeretem, aggodalmak, amik akkor anno is voltak de anyu vitte a terhet helyettem, most meg en viszem a kislanyom helyett. En szeretnek ujra fiatal lenni.

38 eves anyuka

Nekem hiányzik a kamaszkor.

Akkor olyan magabiztos voltam, talpraesett, klassz csaj, most meg egy önbizalomhiányos, picsogó, tehetetlen nő vagyok, pedig most múltam 25.

Jobb volt akkor, én is "jobb" voltam.