Él valaki egyedül?

Én imádok egyedül élni. Akkor jövök és megyek, amikor akarok, senkit nem ébresztek fel vagy zavarok meg bármiben.

Ha úgy van, eltűnök otthonról 3 napra, akkor takarítok, mosok stb, amikor éppen úgy tartja a kedvem, senkit nem zavarok meg semmivel.

Senki nem szól bele semmibe.

Majd ha úgy alakul, barátnőmmel összeköltözünk, addig nagyszerű lesz így.

Legtöbb ember nem tudja feldolgozni azt hogy egyedül van. Ezt valamiféle válságnak veszik és sürgösen tesznek ellene. Mindegy milyen áron, mindegy milyen kompromisszumot kell kötni, végén már a választott partner személye is szinte mindegy, csak valaki esténként szuszogjon mellettük.

Ettöl tartják magukat értékesnek, feltételezem ennek valamiféle jelzés értéke van a társadalom számára a részükröl.

Ha ezt le tudod vetközni rájössz hogy tök jó egyedül élni.

Azt csinálsz amit akarsz, nincsenek kompromisszumok, megfelelési kényszer, semmi ehhez köthető negativ rész, ami egy kapcsolatban igy vagy úgy de elöbb utóbb biztosan megjelenik.

Ha nem vagy hajlamos az önsajnálatra, nem leszel depis attól hogy egy üres lakásba térsz haza esténként és nem zavar a vasalt ruha hiánya (valamiért azt a nők egy kilométerröl kiszúrják ha nincs vasalva a pólód, én ezt nézegettem honnan veszik észre de még nem sikerült rájönnöm) akkor a szólólét neked való.