Nem voltatok még irigyek a gyereketekre?

Honnan gondolod, hogy minden szülőnek rossz, nélkülözős gyerekkora volt? Illetve, hogy a gyerekének bármivel is jobb, mint neki volt? Simán lehet a fordítottjai is.

Én nem fogom irigyelni a szerető családot a leendő kisfiamtól. Inkább örülök, hogy neki nem üvöltözésben, meg családtagok közti közönyben kell felnőnie, mint nekem és a páromnak.

Én értem, mire gondolsz, de nem vagyok irigy. Nekem nagyon jó gyerekkorom volt, még ha nem is voltunk sose gazdagok. Sőt, sajnálom, hogy a fiamnak nincs testvére. Igaz, mi öcsémmel baromi sokat veszekedtünk, balhéztunk, de annyi jó hülyeséget csináltunk együtt, amit az ember csak a testvérével tud...

Egy dolog miatt kicsit néha féltékenykedek, hogy amikor én gyerek voltam, még egyszerűen nem létezett ennyi jópofa dolog, de ez meg igazából hülyeség, hiszen mindig új és új dolgokat találnak ki :) Na arról meg nem is beszélve, hogy az idők során sajnos mennyi jó dolog tűnik el. Szóval így 1-1 az állás :)

Tulajdonkepp en nem irigy vagyok, inkabb dühös. Akkor amikor elpazarolja vagy nem becsüli meg azt, ami nekem anno nm volt es neki is csak nehezen tudtuk összehozni.

Pl.:Kapott karacsonyra egy jopofa mobilt, 2 onap mulva pedig szet sütötte az aram köret.

Nekem eleg nehez gyerekkorom volt. Apam vert, elvaltak a szuleim, tesoim is terrorizaltak allandoan. Nem engedtek el sehova. Elkonyveltek a szuleim, hogy buta vagyok, es ezt jol a fejembe is vertek. Nem voltak barataim, csufoltak a suliban, mert fiusan oltoztetett apam lany letemre es o vagta a hajamat 12 eves koromig (el lehet kepzelni, hogy neztem ki) Raadasul genetikailag nagy elso fogakkal es kis alkapoccsal aldott meg az elet, igy kisse kialltak a fogaim. Ovodas koromban mar maradando fogakat hordtam elol es egy kergetozes folyaman elestem, majdnem kiesett a ket elso fogam. (nagyon lotyogott) Az egyikbol letort egy darab, mind a ketto elhalt. Amelyikbol letort egy darab, az beszurkult elegge. Meg jobba kiallt a fogam, igy fogszabalyzo kellett. Meg jobban csufoltak, megalaztak a suliban....Normalis kapcsolatokat (baratit es tarsast eleg nehezen tudok kialakitani a mai napig) Szerencses vagyok, mert fosulin megismerkedtem egy sraccal (akkorra megcsialtattam a fogam, a hajam sem apam vagta mar:D igy egesz normalisan neztem ki:D) Azota vele vagyok, szuletett egy gyermekunk, kislany, most ket eves.

Mindent megadok neki, de legfokeppen szeretetet. Sajnos nem mondhattam ki soha senkinek az egyik legszebb szot a vilagon: anyu. Mert anyam le se sza.ta a fejemet. Most meg egesz nap azt hallgatom: anya, anyu, anyuka, anyuci, anyucika...a legszebb szo:D Eletembe nem jutna eszembe feltekenynek leni ra. Olyan gyonyoru, azt szoktam mondani, nem is baj, hogy nem en vagyok ilyen szep, mert igy mindig szepet latok. Ha en lennek szep, akkor max a tukorbe nezve latnek szepet:D

Tole megkaptam azt, ami kimaradt a gyerekkorombol: a szeretetet. Imadom ot es o is engem.

Arrol nem beszelve, hogy parommal is szerencses vagyok: mi 3-an imadjuk egymast:D

Szoval nem, nem vagyok irigy a gyerekemre:D

Apu irigy a bátyámra.

Még azért is utálta a bátyámat, amiért neki rövidebb volt a sorkatonai szolgálata, mint anno apunak. Ideges volt, hogy a végefelé már hétvégente hazajöhetett.

Ugyanakkor mindent megkaptuk tőle, amire szükségünk volt, és még kicsit azon felül is.

Érdekes ellentmondás.

Utálnám magam, ha irigy lennék a gyerekeimre.

Hiszen csakis az a kivánságom, hogy boldogok legyenek az életben!