17 éves vagyok, és úgy érzem tönkrement az életem. Mit tudnék tenni a jövőben?

Lehet, hogy nem erre a válaszra vársz,de Én az mondom neked, hogy tanulj mert az később kifizetődik. Anyukádnak meg keresd a kedvét, amiben csak tudod (főzz takaríts stb.) Segíts neki! A szerelmedet meg próbáld meg elfelejteni. Mert elég csúnyán kihasznált. Ne hagyd el magad! Adj a külsődre, barátkozz! Próbáld meg élvezni egy kicsit az életet! :)

Ez most mindenk számára nehéz időszak, A család mindegyik tagjának fel kell dolgozni a válás miatti gondokat. Majd lassan túl lesztek rajta. Azért ne fogd fel úgy a helyzetet, hogy tönkre ment az életed, hiszen annyira fiatal vagy még. Lesznek még új kapcsolataid, majd jön valaki, aki nem fog cserben hagyni. Anyukád sokkal inkább segítségre szorul. Tégy meg mindent, hogy egyenesbe tudjon jönni. Ha sikerül segítened neki, már hasznosnak fogod érezni magad és nem leszel ennyire elkeseredett.

Először is sajnálom ami veled történt. Másodszor pedig, fordulj szakemberhez. Nem bunkóságból mondom, nem azért mert retardáltnak nézlek, csak ha már ilyen mértékben el vagy keseredve, muszáj valami szakrendelésre elmenni. Talán ez lenne az első lépés, hogy magadat rendbe tedd, utána pedig szépen sorban jöhet a többi gond megoldása. Tesóddal próbálj beszélni, mond el neki hogy mi a gond otthon, anyuddal mi van és hogy félsz, mert kárt tehet magában. Fogjatok össze, és anyud egyik tiszta pillanatában beszéljétek meg vele hogy ez így nem mehet tovább. Majd őt is elvinni valami orvoshoz. Pszichiáterhez, pszichológushoz. Az osztálytársaidra nincs jó gyógymód, max annyi hogy lesz*rod őket látványosan. A hülyeségre nincs gyógyszer sajnos. A pasi pedig, aki csak azért volt veled mert el akarta veszíteni a szüzességét nem érdemli meg hogy sírj utána. Gondolj bele, mekkora féreg, hogy csak erre kellettél neki. Magadat égeted, hogy ha még mindig futsz utána, holott tudod és tudják mások is, hogy csak kihasznált. Magaddal pedig mit kezdj? Sportolj, járj futni, úszni, valahogy vezesd le a sok stresszt ami felgyülemlett. Tudom, leírni könnyebb mint megtenni, de ha velem ilyen történne szerintem valami hasonlót csinálnék. Barátokat pedig tudsz szerezni, hiába nem vagy partyarc, járj el szórakozni. Nem pont discoba hanem mondjuk koncertre. Ott sok barátot lehet szerezni, mivel egy az érdeklődési körötök (zenekar). A többi meg majd jön magától. Ne csüggedj, mindenkinek vannak ilyen időszakai, ahogy nekem is voltak (igaz nem ennyire durva), de fel kellett állnom és újra építeni mindent. Azóta minden mindegy alapon élek. Kihasználom az élet kínálta lehetőségeket és sodródom az árral. :) Kitartás!

A barátaid, ha messze vannak is még a barátaid :) Az osztályoddal ne törődj még egy év és soha többé nem látod egy osztálytársadat sem. A szüleid válásán már nem lehet változtatni, lehet, hogy már évek óta el akartak válni, csak megvárták, hogy felnőljetek. Apukád nem tudom mért nem tartja veled a kapcsolatot, ezt minél előbb tisztáznotok kellene. Bátyád gondolom már a húszas éveiben járhat, ha már te is 17 vagy. Lehet, hogy már előbb megbeszélték a párjával az összeköltözést. El kell kezdenie neki is az önálló életét. Anyukáddal jó a kapcsolatod? Beszélgess vele minél többet, ne hagyd magára amikor otthon vagytok. Bírd rá, hogy mozduljatok ki otthonról. Meglásd mindkettőtöknek jót fog tenni. A fiút felejtsd el. Az ilyennel nem kell foglalkozni. Tulajdonképen már meghatároztad magadban, hogy mit akarsz. Már csak egy kis önbizalomra van szükséged. Ne add fel az álmaidat! Minden sikerülni fog!

Apukáddal beszélj mindenképpen. Olyan nincs, hogy egy apa nem akarná tartani a kapcsolatot a gyerekével. Én is tudom, mert a szüleim elváltak, anyámmal éltem a megmaradó 1 évben, mielőtt felköltöztem a fővárosba. Viszont egy kicsit tartózkodóbb vagyok mindkettejükkel szemben, ahogy a tesómmal is, gyerekkoromtól kezdve. Szóval az én családom nem éppen olyan, mint amilyenre igazából vágyok. Ezért mondom azt, hogy beszélj apáddal és alakítsd ki újra a kapcsolatokat. Anyukád pedig (lehet, hogy) depressziós, ezért jó lenne ha kirángatnád magaddal valahová, mielőtt mélyebbre süllyed. Vásárolni, sétálni, kísérjen el suliba stb. a Bátyáddal is beszélgess, hívd fel, menj el hozzájuk (ha van lehetőseéged) Keress magadnak új barátokat, menj könyvtárba, kérj egy helyes, normális sráctól segítséget, pl hogy milyen könyvet javasol. És lehet megoldódik a pasi-téma is (és elfelejted az a ..., bocsánat), vagy ha nem, lesz egy új haverod, általa pedig még több. Járj el sportolni is, fussál, járj versenyekre, tudsz itt is ismerkedni, a futók remek emberek ;) Ha nem próbálod meg, akkor persze hogy esélytelen minden. Akkor te pedig még depressziósab leszel és még ki tudja. Még nincs késő. Az sem baj, ha pszichológushoz fordulsz. /Bár én először inkább apámmal beszélnék./

bocs, 5/7-es

Tegyél lépéseket. Az apukádat keresd fel, beszélj vele. Ha eddig jó volt a kapcsolatotok és a válás miatt elhúzódott, akkor fontos, hogy valaki lépjen, légy te. Sikerrel fogsz járni és ez már utat nyit a boldogságérzéshez. Anyukádat segítsd, beszélgess vele. Ki kell beszélni a problémákat, ez nehéz időszak mindenkinek. Ez a két fontos terület ha megoldódik - nem azonnal - már te is vidámabb, mosolygósabb leszel és az emberekkel való kapcsolataid is megváltozik. Valaki felfigyel rád és újra beköszönt a szerelem. Légy kitartó és a szivedre hallgass.