Az első kapcsolatok eleve halálra vannak ítélve?

Nem, nincsenek halálra ítélve. Nem minden embernek kell "kiélnie" magát. Csak ti ezzel akartok takarózni, ezzel magyarázni, hogy egymásra untatok, másokkal szexeltetek és mégis most nagy a "szerelem".

Ismerek nem is egyet, akik fiatal koruk óta együtt vannak és megvannak így, nem kellett még további emberekkel d*gniuk, hogy tudják, összetartoznak.

Mi is ilyenek vagyunk a párommal, bár mi nem tizenévesen jöttünk össze, de szintén csak egymással voltunk.

Tény, hogy vannak nehezítő körülmények, főleg ha túl fiatalon jönnek össze a felek (nem részletezem, ezek úgyis egyértelműek).

De végső soron ez akkor is csak két emberen múlik, ha akkora a szeretet (nem csak a szerelem), a kötődés, akkor tarthat akár életük végéig is a kapcsolat, környezetemben is van erre példa. Barátnőm anyukája 15 évesen jött össze apukájával (ő húszas évei elején volt), most is együtt vannak, és stabil a házasságuk :)

Én is az első páromhoz megyek feleségül, és mindent meg fogok tenni, hogy működjön a dolog, és ne a válók táborát erősítsük. Igaz, én érettebb fejjel ismertem meg Őt (21 évesen), de ez semmire nem garancia.

Tenni kell minden egyes nap a kapcsolatért, egymásért, másként nem működik a dolog.

ha valóban jól ismeritek egymást, és tudjátok tolerálni a másik kisebb-nagyobb hibáit, akkor működhet. de ehhez nagyon kompromisszumkésznek és érettnek kell lenni.

talán azért aggályos, mert tinikorban az embernek még nincs kiforrott személyisége, sok dologban változhat később, így nem biztos, hogy ugyanazt az embert akarja majd 10 év múlva is, mint most.

mindenre van példa és ellenpélda. én örülök, h nem maradtam együtt az első barátommal, mert sok élménytől megfosztott volna, és nem az lennék most, aki vagyok.

mi 17 éves korunk óta "járunk"...idézőjelben, mert már nem így nevezném a kapcsolatunkat. Kb. 19 éves korunkih harcoltunk egymással, megküzdöttünk a saját kis világunkkal, egymással, a felnőtté válással. Gyakorlatilag együtt nőttünk fel, de ez tesz olyan erőssé minket. Ismerjük egymást mindennél és mindenkinél jobban, vártunk egymásra (3 év távkapcsolat volt egyetem miatt), kitartottunk egymás mellett, harcoltunk egymásért és akármi volt, mindig szerettük egymást.

Most már a kapcsolatunk nem jár az akkori gyerek cipőben, felnőttünk, összeköltözünk, és hiszem, hogy ha létezik srig tartó szerelem, akkor ez az lesz:)

Néha nekünk is mondanak hasonlókat, de a barátaink bíztatnak és sosem kételkedtek bennünk.

Szóval: nincsenek halálra ítélve ezek a kapcsolatok. (függ attól, hogy mennyire érettek a felek egy párkapcsolathoz tiniként...)