Kiakadtam! Mit csináljak, ha hiányzik a luxus és a régi életem? Normális ez az érzés? Rossz anya vagyok, ha mást választok?

A gimnázium után nem vettek fel az orvosira,ezért felköltöztel Budapestre a nagynénémhez.Ott megismerkedtem egy nálam picit idősebb férfivel.Hónapokig találkozgattunk,utána komolyabb lett a kapcsolatunk,de felesége volt...

Ennek ellenére vele maradtam,ő vett nekem egy hatalmas lakást,autót és bármit kértem,megkaptam tőle(elég gazdag).Egy ideig boldog voltam,mert nem kellett semmilyen házimunkát végeznem,főznöm,oda mentem,ahová akartam és azt vettem meg,amit csak szerettem volna.Ez eltartott pár hónapig,de arra vágytam,hogy ő mellettem legyen mindig.Viszont csak kifogásokat kaptam meg hogy x hónap/hét múlva elindítja a válást,stb.

Ebből elegem lett,2 év után elhagytam és haza költöztem.

Miután túl tettem magam a szakításon,elkezdtem találkozgatni egy gimis osztálytársammal.

Komoly lett a dolog,másfél év után megkérte a kezem.Összeházasodtunk és boldog voltam annak ellenére,hogy ő nem volt olyan,mint az előző párom.Fél évvel az esküvőnk után meglátogattam a pesti barátnőimet pár napra és ott felhívott az exem,hogy találkozzunk.Nem akartam látni,de kitartó volt és végül bele mentem egy ebédbe.

Elmondta,hogy elvált a feleségétől és hogy hiányzom neki.Mondtam,hogy új életet kezdtem és hogy azzal meg vagyok elégedve.Akkor mégis együtt töltöttünk egy éjszakát,ami tényleg nagyon jó volt,de nem hagytam el a páromat miatta,csak egy kaland volt.

Senkinek nem beszéltem róla soha.Utána kiderült,hogy terhes vagyok.Nem vagyok büszke magamra,de nem tudtam,hogy mitől...A férjemnek elmondtam,hogy terhes vagyok,de azt nem,hogy megcsaltam.

Most van egy 7 hónapos kisfiam,akit nagyon szeretek,de a férjemmel egyre többet veszekszünk.Sosincs itthon,mert korán reggel elmegy dolgozni,késő délután jön haza,utána fáradt,a picivel alig foglalkozik és én is úgy érzem,hogy megőrülök itthon.Mindenen veszekszünk,olyan dolgokért engem hibáztat,amiről nem is tehetek(pl. az első héten volt csak anyatejem,elapadt,azóta tápszerezem a kicsit és szerinte ezt direkt csináltam,mert nekem így jobb, a tápszer drága,így is alig van pénzünk).

Attól is megőrülök,hogy ő nem vigyáz a picire,ha meg babás programra akarok menni,akkor mondja,hogy felesleges.

A nyáron elég sokat voltam Bp.-en a kisfiammal,mert volt egy durva veszekedésünk a férjemmel és kicsit ki akartam szabadulni itthonról.Ott találkozgattam az exemmel,megismerte a picit is és jól kijöttek egymással.Sok időt töltöttünk együtt és vigyázott párszor a fiamra is.A férjem fel sem hívott egész végig,2-szer hívtam én,hogy minden oké-e otthon.

Amióta haza jöttünk,azóta is naponta telefonálok a volt barátommal és egyre többször mondja,hogy meglátogathatnánk megint,esetleg tovább is maradhatnánk a picivel.

Szeretem és legszívesebben vele lennék,de itt van a fiam és nem költözhetek vele össze-vissza.De ha arra gondolok,hogy a férjem alig tud vele mit kezdeni,sosem vigyáz rá,a volt párom viszont magától vigyázott rá,játszott vele,akkor úgy érzem,hogy neki is jobb lenne olyan környezetben élnie,ahol nem veszekszenek körülötte(fura,de visszagondolva az exemmel nem voltak nagy vitáim soha,mindent megbeszéltünk) és a volt párom a legutóbb mondta,hogy látja,hogy nem vagyok túlságosan boldog és hogy mellette ezerszer boldogabb lehetnék és ha nem lenne a férjem,akkor már régen felajánlotta volna,hogy a picivel költözzünk hozzá...Ez olyan furcsa volt,mert én is mennék,de ő azt hiszi,hogy 100%-ban biztos vagyok abban,hogy a férjem a kisfiam apja és emiatt vagyok vele.

Fáj beismernem,de hiányzik az,hogy megint bármit megvehessek,ne akciós dolgokat kelljen vegyek,hogy ne kelljen főznöm és takarítanom és hogy elutazhassunk akkor,amikor szeretnénk...Hiányzik a régi életem,bármennyire is szégyenlem.Imádom a kisfiamat mindennél jobban és nem bántam meg semmit,amit miatta tettem.

Rossz anya lennék,ha most azt választanám,hogy költözzünk?Mit csináljak?Normális,hogy úgy érzem,szabadulnom kell innen,különben megőrülök?Ti hogy döntenétek?