Lehet boldognak lenni szerelem nélkül is?

Kedves férfi ismerősöm nősült így, mind a 2-en tisztában voltak vele. Minden rendben működött 14évig.Majd a pasi lelépett maga után hagyva 2 gyereket, mert szerelmes lett. Azt mondta, hogy soha életében nem gondolta volna, hogy ilyen létezik, és ez ennyire más mint az, amit a feleség iránt érzett, és hogy ennek ekkora ereje van.

A baráti körben van egy csajszi, aki ugyan ez, ott is van két gyerek, és esténként arról álmodik, hogy mi lett volna, ha másként dönt.

A kérdésre a válasz: lehetsz szerelem nélkül is boldog, de egy idő után hiányozni fog, hogy soha nem érezted, és vágyni fogsz, hogy vki mellett megtapasztald. Igen a szerelem átalakul, de nem mindegy, hogy miből.

"Magaddal szemben is tisztességes lenne? Miért lenne tisztességtelen, ha kilépnél és a szerelmet választanád?"

Ha magammal szemben is tisztességes vagyok, akkor bele sem megyek a szerelem nélküli kapcsolatba.

Aki belemegy, és éveken át él valakivel, aztán pikk-pakk lelép, ha "szerelmes lesz", az tisztességtelen és leginkább TÁRSFÜGGŐ! Persze ha a párjával megbeszélték, és tisztában van azzal, hogy bármikor megszakítja vele a kapcsolatot, akkor rendben, akkor már a másikon is múlik, hogy akarja-e ezt vagy sem.

Az a legnagyobb átverés, ha valaki szerelmet színlel, és évek múlva egyszer csak hátbatámadja a másikat, hogy akkor most elmegy, mert másba szerelmes... Soha senkivel nem tudnám ezt megtenni, és elvárom, hogy velem se tegyék meg. Néhány hónap elegendő ahhoz, hogy eldöntsük, akarjuk-e a másikat... Ki kell lépni az elején, ha nem.

Nem olvastam végig az eddig érkezett válaszokat, csak a saját tapasztalatomat akarom megosztani.

Éltem szerelem nélküli kapcsolatba, de egy idő után ott volt örökös féltékenykedés, vita, mert az exem rettegett tőle hogy így szerelem nélkül el fog veszíteni. Végül pont emiatt veszített el. Nem bírtam az ellenőrizgetést, elszámoltatást, gyanúsítgatást.

A férjembe 5 éve vagyok szerelmes, mióta először beszéltünk. Akkor még nem tudatosult, inkább barátságnak indult a dolog, de rá kellett jönnünk ez sokkal több annál. Nincs vita, (csak az összeköltözéskor volt míg megszoktuk az új helyzetet 2-3 hónapig) nincs féltékenykedés, teljesen megbízunk egymásba.

Vannak nyugisabb időszakok, de még most is sokszor inkább "lila köd, felhők felett járok" érzés van. Én így vagyok teljesen boldog. Ha összehasonlítom a régi kapcsolatom legboldogabb időszakával, a mostani boldogságot, ég és föd a különbség. Akkoris jól éreztem magam, de örülök hogy végül csak jött a mindent elsöprő nagy szerelem. :)

Lehet boldognak lenni szerelem nélkül is... sőt a szerelmet is mindenki másképp éli meg. Azt nem hiszem hogy így ki lehetne jelenteni hogy egyik vagy másik helyzet a jobb. Kinek ez, kinek az. Nekem így jobb.