Kezdőoldal » Családi kapcsolatok » Egyéb kérdések » Mit lehet kezdeni egy erzelem...

Mit lehet kezdeni egy erzelem / ingerszegeny kornyezetben felnott, onbizalomhianyos emberrel?

Figyelt kérdés
Sajnos ez orokke visszatero dolog nalunk. Amikor meg egyutt jartunk nem mutatta a rossz oldalat, sot mikor osszekoltoztunk akkor sem, a kislanyunk szuletesevel kezdett fokozatosan elojonni, de legfokepp a hazassagunk utan. Sajnos nagyon rossz korulmenyek kozott nevelkedett, az osszes storyt nem ismerem, de amiket elmondott az mar regen rossz. Nagyon szegeny de inkabb igenytelen kornyezetben nott fel, nem volt meleg viz a tisztalkodasra, nem volt normalis agya, rugok alltak ki a matracbol, nem alakult ki normalis taplalkozas, iskolaban vegig cikiztek h budos, mert nem tudott tisztalkodni, a szuleinek nem volt igenye ra. Ez a gyerekkori 'elmeny' komoly mentalis seruleseket hagyott neki hatra amiket nem kepes feldolgozni, es ez olykor olykor duhkitoresekben nyilvanul meg. Kislanyunk szuletese elott csak o volt szamomra, de most mar ott a kislanyom is aki 100%os figyelmet igenyel es sokszor ferjemben ugy forditodik le, h en mar ott nem szeretem. az egeszbol visszamaradt egy onbizalomhiany is. Kikuplaodott mert meg akarta valtoztatni a multjat, tanult, sikeres a palyan, tanar lett belole, a matek fakultaciot vezeti, a szulok es a gyerekek imadjak, a kislanyunk odaig van erte. Tiszta es igenyes magara. Ha nem mondja a tortenteket meg nem lehet rola mondnai h milyen korulmenyek kozott nott fel. Megis nem hisz onmagaban. En sajat magam is sikeres vagyok a sajat palyamon, en penzugyi vonalon mozgok, tobbet keresek, de ez a szakma miatt van, nem pedig amiatt h en okosabb lennek. Masreszt tobbszor mondtam neki az en munkam nem ertekes, hisz en a reszvenyesek amugyis vastag penztarcajanak gyarapitasahoz jarulok hozza, mig o a jovo generacioit kepzi, tehat sokkal de sokkal jobb es ertekesebb szakma mint az enyem. Probalom tamogatni es nem szeretnem ha a hazassagunk erre menne ra, hisz amugy jo ember, nincs karos szenvedelye nem iszik, nem dohanyzik, nem jatekgepezik, nem csajozik, nem marad ki, a csaladjanak el, a kislanyunkat imadja, a kislanyom is imadja ot, baromi jol banik vele, sot tobb turelme van a kislanyunkhoz mint sokszor nekem, de megis nem tudom h hogyan lehetne ebbol a lelki allapotbol kimozditani. Beszelgettem vele errol mar sokszor, es mivel nagyon analitikus vagyok es ratapintok a lenyegre sirva fakad. en nem szeretem ha vki sir, nem szeretem bantani, de muszaj lenne neki a multat maga mogott hagyni, es a jovobe nezni. Velemenyek?
2012. aug. 13. 16:51
 1/4 anonim ***** válasza:

Szerintem ne reczkírozd ezt a témát állandóan, mert akkor mindig felkavarod, és sose lesz ideje leüllepedni benne, hogy végre előre tekinthessen.

Tudom hogy mióta gyerek is van, nehezebb megoldani a dolgot, de foglalkozz vele épp annyit, és ugyanúgy, amíg csak ketten voltatok.

Ezt soha nem fogod tudni "kiterápiázni" belőle, ez a múltja, az éleze része. Ha folyamatosan ezen lovagolsz, csak ellököd magadtól. Tudom hogy csak segíteni szeretnél, de vannak dolgok amiken egyszerűen nem lehet.

2012. aug. 13. 17:26
Hasznos számodra ez a válasz?
 2/4 hollófernyiges ***** válasza:
Túlanalizálod, semmi köze ennek a sanyarú gyerekkorhoz. Többet keresel mint a pasid, ez bántja a macsó lelkét (ez nem feltétlenül az ő hibája, társadalmi elvárás hogy a férfi 'tartsa el' a családot).
2012. aug. 14. 08:29
Hasznos számodra ez a válasz?
 3/4 anonim ***** válasza:
nem tudod valami nagy cél felé orientálni, amit ő tud elérni számotokra ( kislány, te ) ? ami jó munkás, időigényes , de csinálható és nagy eredménnyel jár . szóval ahol lenne bizonyítási, és megerősödési lehetősége .
2012. aug. 14. 10:15
Hasznos számodra ez a válasz?
 4/4 anonim ***** válasza:

A "gyógyulásnak" van egy fura vonása, amit sokan nem is tudnak.

Nem szabad róla beszélni, nem kavarjuk fel a másikat, nem csinálunk magunkból analitikust megértő társ helyett.

Nem akarjuk arra ösztönözni a másikat, lépj már túl a rosszon, mert ebből csak rossz lesz. Nem vagyunk okosabbak, nem hangoztatjuk, hogy kéne tenni.

Egyáltalán semmit nem akarunk a másiktól = elfogadjuk.

Minden kérdés, a történekről való beszéd, annak hangoztatás hogy x,y - d vagyok, nekem muszáj elmondanod,

a következmények sorolása, ha nem beszél róla, nem oldja meg (ha van mit?); és úgy egyáltalán bármiféle megoldási szándékú közeledés visszahúzódást fog kiváltani, mert erőszaknak éli meg, pontosan azért, mert nem a megértésen van a hangsúly. Ha a feltétel nélküli elfogadás, és a valódi megértés megtörténik, utána már megindulhatnak más folyamatok; uram bocs, jó irányba. Tudom, ez egy fura paradoxon.

Az, hogy te jobban keresel, lehet valóban konfliktus forrás, de nem ismerünk titeket, sem azt, hogy a dühkitörése mikor, milyen helyzetben jön elő. Csak úgy magától? Vagy valamire így reagál?

Mért feltétlenül ehhez a gyerekkori "traumájához" akarod visszavezetni?

Az múlt nem ismeri azt a szót, ha elhagyásról és felejtésről, érzelmek csitulásáról van szó, hogy: kell.

Ha sürgetik, és kiakarjuk kergetni az emléket, annál ragaszkodóbb. Az ember legfeljebb ésszel beéri, hogy igen, kell.

Hogy ezen segíteni lehessen, ha egyáltalán tényleg akkora a baj, mert amúgy nagyon sok szépet írtál, ahhoz több infó kellene.

2012. szept. 8. 20:28
Hasznos számodra ez a válasz?

További kérdések:




Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!