Hogy mondjam el a szüleimnek, hogy én nem akarok orvos vagy ügyvéd lenni?

Ez a válaszoló, aki így beszél az orvosi szakmára, elmebeteg.

De ettől függetlenül Kérdező, neked természetesen se orvosnak, se ügyvédnek nem kell menned, ha nem akarsz! Azt csináld, amit szeretnél!

3, 7, 9 válaszok gazdája!

Nagyon sokat kell tanuljál Te még az élettől. Remélem idejében megtörténik majd...

Sok orvosis ismerősöm van (pl. a párom is) de se nem gazdag, se nem sznob. Előbb-utóbb mind orvosok kezébe kerülünk, tetszik, nem tetszik. Tehát hátrább az agarakkal.

Amúgy teljesen egyetértek azzal, ha valaki nem szeretne orvos lenni, mert nem érzi hivatásának, az ne is menjen arrafele...

Kérdező. Te meg légy felnőtt, állj a szüleid elé és mondd el, mi az álláspont.

en a helyedben (es az en szuleimbol kiindulva) irnek nekik egy levelet, mert akkor tuti meghallgatnanak! Reszletesen leirnek mindent, persze udvariasan es tisztelettel, de azt is leirnam, hogy ez nem az o eletuk, nem ok fogjak leelni helyetted, magad akarod kijarni az utad, koszononod es halas vagy a segitseget es a tamogatasert ha persze adnak, szereted oket, tudod, hogy csak jot akarnak, de magad szeretned elni az eleted, es meghozni a dontesiedet, es higyjek el tanulni soha nem keso! de egy eleten at azt csinalni amit nem szeretsz, olyan mint egy halalos itelet

amugy 27 evesen egyetemre jarok, es nemkeso, gimi utan en is kulfoldre mentem vilagotlatni, ha ezt akarod menj, hisz felnott vagy (jovore 18!)!

Az, hogy milyen pályát választassz, a te dolgod kell, hogy legyen ésszerű keretek mellett. Azt valahogy meg kell értetned a szüleiddel, hogy nem akarsz se orvos, se ügyvéd lenni.

Viszont a kommentjeidet olvasva neked az a legnagyobb bajod most, hogy nem engednek másik városba tanulni. Mert te szabadságot szeretnél, a barátnőiddel akarsz élni, nem a szüleidtől függeni. Ha azt várod, hogy az albérletedet, a könyveidet, a tanulmányaidat, a független életedet ők finanszírozzák, akkor valami komolyabb indokot kell találnod ezeknél az érveknél. Nekem úgy tűnik, hogy mindegy mit tanulsz, csak el akarsz menni Szegedről. Hát tudod, ezt én sem finanszíroznám a gyerekemnek. Valószínűleg ők is ezt látják, és szem előtt akarnak tartani, ha már költenek a tanulmányaidra, és egyébként is a gyerekük vagy.

Gondold át, hogy mit akarsz valójában. Ha elköltözni szeretnél, akkor vállald, hogy a magad lábára állsz. Jelzem, hogy ez nem könnyű.

Ha az alapvető gondod az, hogy nem akarsz orvos és ügyvéd lenni, akkor ezt mondd el a szüleidnek. Doktor lehesz természettudományból, bölcsészetből, akármiből. Válassz, kedved szerint. Gondolom, hogy a szüleid sem állnak majd az utadba, ha phd-zni szeretnél.

3. válaszoló, és a mérnök-informatikus majd megoperál? A barátom is az, és valahogy nem úgy tűnt anno algoritmuselmélet-előadáson, hogy vakbelet műtenének...

A szüleid eléggé sznobok, kérdező, és nagyon beszűkültek. Az én szüleim is örültek volna, ha jogász leszek, vagy orvos, de abban is támogatnak, amit végül választottam. Én a helyedben nem engednék, ezek nehéz egyetemek, és elhivatottságot követelnek, ami benned amiatt nincs, mert egyszerűen nem passzol hozzád. Azt tenném, hogy felvételizek egyetemre, olyan szakra, amiben kiegyeztek, és mellette OKJ-n csinálod a fotós szakmát is. Ne hagyd magad, annyira felesleges olyan egyetemen eltölteni több évet, amivel végül nem szeretnél foglalkozni.

Kissé hasonló helyzetben voltam, annyi különbséggel, hogy én dolgozni akartam kicsit az egyetem előtt, hogy motiváltabb legyek a tanulásban (eléggé lusta vagyok).

Jött a szülői terror, hogy akkor nekem soha nem lesz diplomám. Egyetemre mentem, mert féltem tőlük. Első év után kiderült, hogy nagyon elnéztem a szakot, nem azt adja, amit várok tőle, nem akarom befejezni (bölcsészkar). Szülők hajthatatlanok voltak.

Fogtam magam, nem mentem be vizsgázni, egyúttal jelentkeztem gazdasági képzésre egy másik vásorban (a várost is elsakkoztam, mert dolgoztam volna egyetem mellett az anyagi függetlenség miatt, de ott túlkínálat volt diákmunkásokból).

A szüleimet meg kész tények elé állítottam - innen kirúgtak, oda meg felvettek, ez van. Egy nap őrjöngés után már ők se tudtak mit tenni, minthogy támogatják az én ötletemet. Megérte azt a néhány nap mosolyszünetet meg fejmosást.

Elvégeztem a gazdasági szakot és jól döntöttem, ez volt nekem való. Valamint azóta is a választott városban élek.

manapság szinte bármiből lehet doktorálni, és az a doktori többet ér mint egy orvosi, vagy jogi. mivel az előbbi két szakmánál automatikusan megkapják a dr-t a nevük elé, míg mondjuk egy bölcsész, természettudományi vagy gazdasági szakon többet kell érte gürizni.

válassz egy olyan szakot, ami tényleg érdekel, így látják benned a szüleid a motivációt, és talán megenyhülnek.

amúgy most az informatikában van a pénz, ha van hozzá affinitásod, akkor jelentkezz gazdinfóra vagy mérnök infóra. ezekből is lehet dr. az ember, ha eleget tanul.

Nem akarlak elkeseríteni, de a fotózásból nem lehet megélni. (Vagyis nagyon nagy szerencse kell, hogy sikerüljön.) Párom hobbiszinten fotózik, de ha rendes állásban csinálná, éhenhalna. Pedig tehetséges, viszik is a fotóit, csak nem fizetik meg.

Arra meg nem gondolták, hogy lehet nem tudnák kifizetni az albérletet másik városban? Plusz, ha nem vesznek fel államira, még nyögjék a tandíjat is. Elég sok pénz az hidd el, vagy számold ki.

Ha pedig élni szeretnéd a saját életed, akkor ne az ő pénzüket szórakozd el.

Nekem is anno azt mondták, hogy válasszak normális pályát, de valami gagyiságot. (Nem akarom megsérteni a kulturális antropológusokat, de na értitek.) Így beadtam gépészmérnöknek. Szidtam őket, min a bokrot, mert nem voltam sose jó matekból, se fizikából és még szenvedjek velük sok-sok évig. Még a többiek buliztak, élték a kis életüket, én próbáltam megérteni a matekot. Most csinálom a gyakorlatot és azt mondom, hogy megérte a sok kihagyott buli. Nem kell azon gondolkodnom, hogy vehetek-e még egy korsó sört vagy már akkor nem lesz pénzem hazaútra, nem kell buszoznom, jön értem a céges kocsi, meg ilyenek. És nem csesztem el a fiatalságom, 22 vagyok, előttem az élet. :)