Miért megy vissza a bántalmazóhoz? Mi motivál ilyenkor egy embert?

Szerintem az ilyen nőknek abszolút nem volt jó tapasztalatuk az életben. Sem a szüleikkel, sem a férfiakkal. Azt hiszik, hogy úgysem találnak mást, a mostanitól jobb férfit, ragaszkodnak ehhez az egyhez, mert egyedül sem akarnak lenni. Mert ha egyszer találkoznának egy tényleg normális emberrel, akkor tudnák, hogy az, amiben jelenleg élnek, az minden, csak nem jó.

Elhiszik, hogy a bántalmazó férfi szereti őket, hogy újra meg újra megbánják a tettüket és elhiszik, hogy többé nem teszik majd meg. Pedig sajnos nem így van.:(

Az előző barátnőm is ilyen hülye volt.

Adtam neki egy pofont és még ő kért később bocsánatot tőlem. :D

Azért, mert ha nem színmazochista, akkor szinte biztos, hogy gyreekkortól fogva áldozat, aki számára a normalitást az jelenti, ha ütik-verik. Ebben nőtt fel.

Terápia nélkül így is fog maradni, ami a rosszabb, ezt adja tovább a gyerekeinek. Ezért nagyon durva dolog a gyermekbántalmazás.

Normális ésszel nem lehet ezt felfogni, mert minden nomrális ember azt mondaná, hogy bevágom az ajtót és jónapot. De ez nem így működik akkor, amikor valaki "áldozatnak van nevelve". Nem terhelek vele senkit, ez egy nagyon komplex és mély dolog.

Ha nem akar változtatni, akkor addig fog kaparni, amíg a végén agyonverik. Akkor ő lesz a tiszta áldozat, mint valaha anyuka, akivel azonosult, és a pasi lesz a rossz apuka, aki anyukát verte - akivel ő maga azonosult.

Ha gyönge, ha buta, akkor menthetetlen. A gyerekét KELL menteni, még most, amikor kicsi.