Szülők! Ha tegyük fel 2 gyereketek lenne, el tudnátok fogadni a következő szitut?

Ha már lenne 2 gyereked, akkor fel sem merült volna benned ez a kérdés. Mert a gyerekeidet egyformán szereted a jó és rossz tulajdonságaival együtt.

Nekem is hasonló az egyik lányom.De pont olyan,mint egykor én voltam így tudom kezelni

Tehát, te az egyik gyerekedet jobban szereted, mint a másikat? Az ilyen szülőket kéne egy kicsit felvilágosítani. Az enyimek is ilyenek. Öcsém a kis drága, a kedvenc. Nekem félévkor 3 négyes volt a legtöbb, amúgy max 2. Ő nem volt meg a 4 átlag, én 4,9. De zárkózott voltam, sehova nem jártam, hozzám se jártak. Mondjuk ha jött valaki, apám azért is csicskáztatott. És nem csak engem, hanem aki jött, azt is. És nem kell mondanom hogy ciki volt. Alig várom, hogy 18 legyek, és elköltözzek. Próbálj meg beszélni vele, talán elérnél valamit. Apám csak akkor beszél velem szépen, ha valaki látja. Aztán amikor az ajtóba hallják, hogy miket lerendez, megkérdezik, hogy ugan az az ember-e. Én se birok meg akárkit magam körül. Nem bízok senkiben. Talán ngyszüleim azok, akikkel még beszélgetek. Amúgy annyi, hogy napi 5 mondat anyámékkal, öcsémmel egy kicsit több. És ha elmegyek valahova, szorongok, nem érzem jól magam, de ha belejövök, kikapcsolom magam, apámék nélkül vagyok, akkor egy idő után felszabadulok. De velük... Depressziós vagyok, tudom érzem, de nem merem elmondani nekik, mert abból is csak a balhé lenne. Szerintem beszéljetek vele, és próbáljatok meg közeledni hozzá. Amíg nem késő. És szeressétek ugyan úgy, járjatok egszer-kétszer a kedvébe, ha valahova menni akar, vigyétek el, és ha nem akar valamit, ne erőltessétek. Kezeljétek egyenrangúként, ne alsóbbrendűként.