Miért nem értik meg, hogy nincs kedvem?

De nekik nem a család a lényeg, hanem öcsém is megnézi 100x a birkát, meg ilyeneket, pedig itthon is van, apám meg ha olyanja van, akkor menjünk vissza az oroszlánhoz, mert épp feküdt, nézzük meg a majmokat, mert az előbb a másik oldalon voltak, és nekem menni kell utánuk, nem lehet azt mondani, hogy oké, majd megcsörgettek, és találkozunk itt. Pl ha elmennek egy vásárba, nekem végig kell néznem velük minden disznót, meg minden lovat, de ha én elmennék valahova, akkor 5 perc múlva már jön a telefon, hogy hol a bü.dös ku.va anyámba vagyok már. És is szeretek kikapcsolódni, de velük nem tudok. Ha velük vagyok, és itthon történik valami baj, azért volt, mert az én kedvembe jártak, meg hasonlók.

Anyagi körülmények megengednék, de nincs rendberakva a ház, 2008-ban költöztünk be, vagy07 ben, de nincs konyhaszekrény, nincs a fürdőbe kézmosó, a falak már úgy néznek ki, mint amibe 40 éve nem laktak, dohos, penészes. Udvar meg mint egy szeméttelep. Ha valamit csináltam, nem volt jó, kiirtották. Meg van egy pár kutya, ami fontosabb nálunk, és kitaposta, kihugyozta. Csináltam virágoskertet, sziklakertet, ültettem fákat, bokrokat, próbáltam szőlőt, de semmi nem volt jó. Nekik semmi nem felel meg. Le akartam keríteni az udvar közepét úgy, hogy mindkét oldalról átjárható legyen, egy kocsi elférjen, de nem lehetett (a kutyák miatt, ne piszkoljanak be), ismerősökkel csináltunk volna kemencét, bográcsozót, szalonnasütőt, ültettünk gyümölcsfákat, akartam egy kis konyhakertet, aminek az alapját meg is csináltam, szőlőt. A kerítés olyan cölöpkerítés lenne, amitől ha nem lehetne elférni, csak ki kéne húzni, utána lehetne megint lerakni. De nem jó nekik. Már kimenni nincs kedvem, inkább egész nap bent ülök a gép előtt, vagy elmegyek rokonokhoz. Persze ez is bajuk. De már nem érdekelnek. Már egy szemetet nem veszek fel, semmit nem csinálok. És nem is fogok. Alig várom, hogy 18 legyek, és elköltözzek. Volt akváriumom, az volt a bajuk, hogy nem szaporodtak a halak. Szerettem volna siklót, nem lehetett, mert ha kiszökik. Öcsémnek tengerimalaca van, amit kiengednek néha, és előszeretettel elrágta a tv, internet kábeleket,( a többit nem érik el, mármint az elektromosokat) megette a szobanövényeket, megrágta a székeket, asztalokat. De nekem nem lehetett siklóm, mert mi van ha kimászik. Öcsémnek volt mókusa, de elpusztult(úgy kaptuk, öregen). Az is kijárt a házba, belesz.rt a tányérokba. És én voltam a köcsög, mert ,,nem ettem meg egy tányér taknyot, mert benne volt egy hajszál". (már nem is nagyon ettem itthon, inkább elmentem nagyszüleimhez.) Van egy 60.000Ft-os biciklim, és itthon nem olajozhatom meg a láncát, mert szétcsöpögtetem az udvaron. Gyűjtöm a régiségeket, de itthon nem lehet, mert ha rozsdaoldózni akarom, kiabál, hogy így büdös, úgy büdös, menjek a fenébe azzal a régi sz.rral, vagy szétveri. Ha megyünk valahova, és a környéken szeretnék valamit, akkor arra sosoncs idő, meg pont nem érnek rá. Én meg nem megyek velük a Tiszához, amikor nincs kedvem. Fürdenek abba a halas, sz.ros vízbe, meg pecáznak. Azzel el is lennék, de apám odaáll kioktatni, mert neki hamarabb volt pecája mint nekem.(meg annyi esze, hogy ha a halnak a feje a vízbe van, nem döglik meg, mert az embernek is elég, ha a feje levegőn van, bár egy 10 éves korába) De ő mondja hova dobjam, mit rakjak rá, ha nem fogok semmit, azért volt, mert nem oda dobtam ahova mondta, ha fogok, akkor engedjem vissza, itthon meg én vagyok a hibás, mert soha nincs hal. Itthon már csak vagyok. Ez azóta van, mióta nem szedi a gyógyszert, mert régen szedett valami nyugtatót. Aztán egyszer azt mondta az orvos, hogy kétnaponta egye, ő meg nem eszi azóta. Azóta ilyen hü.lye. Mondták már többen neki, hogy menjen pszichológushoz, de akkor is csak kiabál. Hogy mi tesszük tönkre, menjen az aki mondja, nem hü.lye ő. Egy kirándulás arról szól hogy oda-vissza ecseteli a sérelmeit, ha valaki szól neki, meg, megfordulunk és hazajövünk. A kocsit meg nem bírom, hányingerem van, szédülők, fáj a fejem. Meg nem is egy jó sofőr. Néha úgy vezet, hogy szinte félek.

Nagyjából ennyi bajom van. Meg annyi, hogy nem értik meg, hogy ha ők mennek kutyátnézni, vagy állatorvoshoz, és én nem megyek, még az is baj.