Miért nincs kedvem hozzájuk?
Van 2 kisfiam és néha úgy érzem hogy semmi kedvem hozzájuk (ne értsetek félre, nagyon szeretem őket és megtennék értük bármit). Most ne jöjjön az a rész hogy megcsinálni bezzeg jó volt. Nem vagyok velük egész nap szóval még azt se lehet mondani hogy azért mert túl sokat vagyunk együtt. Remélem hogy ez csak ilyen pillanatnyi akármi és majd elmúlik mert nem akarom, hogy szar apjuk legyen.
32/F
Szerintem lehet, hogy lelkiekben még nem vagy érett az apaszerepre, és ezért vannak ilyen érzéseid.
De ha már apa lettél, akkor nincs mit tenni! Felelös vagy értük, s akár tetszik, akár nem, fel kell öket nevelni.
Még akkor is, ha az ember nem kívánja az ezzel járó felelöséget.
Biztos el fog múlni a rossz érzésed, és meglátod majd, mennyi örömed is lesz bennük mikor majd megtanítod öket focizni, biciklizni (ha még kicsik), meg minden másra!
Aztán mire észbe kapsz, már jönnek bemutatni a barátnöiket! :-)
Szerintem pillanatnyi akármi. A nőkre is rájön néha...
Lehet tagadni, lepontozni!
Amíg aggódsz amiatt, hogy ettől rossz apa lennél, addig nem vagy rossz apa. :)
Nem mindig könnyű a gyerekekkel. Állandó felelősség és amíg kicsik kevés dolgot tud apa is csinálni velük, amikor meg nagyobbacskák, akkor meg már nagyon önállóak...
És igen, a nőkre is rájön ilyen néha. Nekem egy tündéri 11 hónapos lánykám van, akit imádok, de néha előfordul, hogy megőrülök, ha nem lehetek egy órát egyedül. 29/N
Próbáljatok olyan közös programokat szervezni, amit mindenki élvez. Sokkal könnyebb egy felnőttnek is a mosolygó gyerekkel, mint egy hisztigéppel. ;-)
Szerintem senki nincs a világon, aki nonstop bárkivel kapcsolatban azt gondolná, hogy kedve van hozzá.
Nekem is sokszor van olyan, mikor sok gondom van, vagy csak sok minden történik, hogy csak ülni akarok és hallgatni és bámulni, rendszerezni a gondolataimat. Olyankor a hátam közepére sem kívánok senkit, és ha csak hozzám szólnak az is felbosszant.
mivel a gyermekek ártatlanok a felnőttek romlottak
így soha nem lesz nekik igazán szórakozás a gyermek.
ahogy meséket sem néz már egy felnőtt ember (ezalatt a jellemtelen alacsony szintű mesékre gondolok)
a gyermek felelősség
amit egy érett felnőtt tud vállalni
és nem mindig az akarom és nem akarom kérdése, hanem a helytállás kérdése
hogy büszke akarok lenni a gyerekemre, tehát foglalkozom vele, vagy nem érdekel, ha kiröhögnek miatta, tehát azt csinál, amit akar, olyan lelkisérült lesz amilyen akar.
szóval a gyerek nem kedv kérdése.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!