Elmondanád a gyerekednek? Ha igen mikor?

Szerintem meg felesleges titkot csinálni belőle. Kezeljétek "természetesen", már amennyire lehet. Tudjon róla egy 4 éves szintjén, és ha később kérdez, majd válaszoltok az értelmi szintjének megfelelően.

Sajnos könnyen lehet, hogy az óvodában egyes szülők félteni fogják a gyereküket egy "börtöntöltelék kölykétől", és sokkal rosszabb lenne, ha a pajtásoktól hallaná ebben a verzióban.

Szerintem olyasmit kellene mondani, hogy apa egyszer rosszat csinált, ezért megbüntették, de már megjavult.

Esetleg kérjétek gyermekpszichológus segítségét.

De... a gyerekek kegyetlenek, a szülők pedig bunkók.

A férjem egy ideig dolgozott börtönben. Nem rabként, hanem civil munkaerőként.

Amikor a szüleim nagyobb baráti társaságának mutattuk be egy közös kirándulás alkalmával, eszébe jutott egy sztori, amit sikerült így felvezetni:

"Amikor a börtönben voltam, akkor..." Neki fel sem tűnt, de megálltak az evőeszközök a levegőben :)

Valaki bátortalanul megkérdezte, hogy és meddig volt ott...?

Mire mondta, hogy három évig. A szüleim meg magyarázkodhattak, hogy nem leültették, csak ott dolgozott :)

Ha lesz gyerekünk, szerintem előtte is ilyen ügyesen fog fogalmazni, úgyhogy én is magyarázkodhatok majd a leendő óvodában...

Sőt, velem történt egyszer óvodás koromban: Reggelente apám kocsival kidobott mindenkit, aztán ment dolgozni. Aznap reggel készülődés közben ugrott be neki, hogy elfelejtett egy reggeli találkozót, úgyhogy két perc alatt elviharzott, hogy ma menjünk gyalog anyámmal.

Anyám öltöztetett tovább, felsóhajtott: "Na, apád jól itthagyott minket!"

Én azzal léptem be az óvodába, hogy "Apa itt hagyott minket!" Anyám délután jött értem, az óvónők meg ráugrottak, hogy miért válnak?

Szóval nem kell, hogy ténylegesen kínos múltbéli dolog legyen, elég egy rosszul megfogalmazott mondat is.

Én akkor mondanám el neki, amikor már tisztában van a börtön fogalmával és nagyjából azzal is, hogy oda miért kerülnek emberek. Akkor elmondanám neki, hozzátéve, hogy megbántam és erről másoknak ne beszéljen csak családon belül.

Attól függ, hogy mennyire okos az a négyéves és milyen fából faragták.

Én nem azért nem mondanám el, mert attól félnék, hogy elpletykálja - ha én tiszta vagyok, és felvállalom a múltamat, akkor mit érdekel, hogy ki mit tud meg rólam? -, hanem amiatt, mert nem akarnám a gyereket azzal terhelni, ami ÉRZELMILEG még túl sok neki. Lehet, hogy van olyan okos - sokan szeretik a kisgyereket hülyének nézni, holott az okos felnőtt már gyerekként is okos - , hogy ésszel felfogná, de érzelmileg lenne neki sok.

Ezért tanácsolom, hogy várj egy kicsit.

Ha a gyerek rákérdez, mert valamelyik "jóakaród" szemében szálka vagy és így jut a fülébe, akkor viszont azonnal tisztáznám a gyerekkkel a helyzetet, akárhány éves is, mert minden bizalmatlanságot, pletyka miatti paranoid helyezetet így lehet a legegyszerűbben tisztába tenni.