A bátyám egy pénzéhes szörnyeteg lett. Most mit csináljak vele? Szívem szerint hozzá sem szólnék, de anyukámat az nagyon bántaná, és azt nem szeretném.

A sztori kicsit hosszú, de igyekszem röviden összefoglalni.

Alapjában véve normális testvéri kapcsolatunk van, ő 27 én 22. A gondok mindig az anyagiaknál adódnak. Én nem vagyok a pénz megszállottja, én jobban szeretem a kreatív dolgokat, az életet, a boldogságot. Persze tudom, pénzből élünk, de akkor sem akörül forog a világom.

Ő viszont másra sem tud gondolni, szerintem azért, mert még a szakmunkást sem volt képes elvégezni, 18 éves kora óta dolgozik, és így segíti is anyut, főleg mostanában a jelzáloghitel miatt. Én tanulok, de már nem lakom otthon, amellett nincs pénzem otthonra is besegíteni. Ő sem lakik itthon, külföldön dolgozik, valami alpári melót az ottani minimálbér negyedéért, napi 12 órában, csak hogy több pénze legyen. Persze azt mindig jól kihangoztatják a barátnőjével, hogy főleg azért csinálják ezt, hogy tudják a jelzálogot törleszteni. De már ezt sem értem, mit gondolnak, hogy esik az anyunak, hogy ők össze vissza panaszkodnak, milyen szar az a munka, meg mennyire fáradtak meg minden, és mindezt azért, hogy anyu jelzálogát fizessék? Anyut nem győzöm vigasztalni. Persze akkor is basztak hazajönni, mikor anyu 2 hétig kórházban volt...

Most "belefogtunk" anyu nappalijának a felújításába, új falak, padló stb... Gondoltam hú de jó, végre hasznosíthatom a tudásom a lakberendezésben, segítek nekik tervezni. Természetesen semmi nem tetszett a kedves bratyónak, meg a drágalátós nőjének, mindenen összevesztünk amennyire csak lehetett. Aztán nagy nehezen megállapodtunk egy színben, ami mind a négyünknek tetszik, erre ma elmentek festéket venni és valami teljesen mást hoztak, aztán még én voltam a s*ggfej, hogy szólni mertem, hogy nem ez volt megbeszélve. Aztán szó-szót követett, kibújt a szög a zsákból, hozzávágta a fejemhez, hogy akkor majd ő vissza visz mindent a boltba, és menjek el megvenni a cuccokat az ÉN pénzemből és csináljam meg én. Egész végig sejtettem, hogy azért nem hallgatnak rám, mert ha már egyszer ők fizetik, én kussoljak, de így konkrétan csak most mondta ki. Amúgy sem egy hatalmas stílusérzékkel megáldott ember, de én még ráadásul azt is tanultam, hogyan kell egy lakást berendezni és csak segíteni akartam, egy csomó kompromisszumot kötöttem, és akkor szándékosan is az ellenkezőjét csinálja annak, amit megbeszéltünk, ahogy neki tetszik, csak hogy megmutassa nála a pénz, nála a hatalom.

Ezek után én nem akarom, hogy köze legyen hozzám ennek az embernek, testvérem vagy nem testvérem. Nem akarom azt hallgatni, hogy mennyire szar neki az a munka, amit csak magának köszönhet, mert senki nem kényszerítette, hogy ott hagyja a sulit anno. Azóta már ezerszer buzdítottuk, hogy legalább az érettségit csinálja meg, de le sem szarta. (A barátnője meg szimplán hülye, fősulira is járt de mégis ugyanolyan szar munkája van).

Csak tudom azt, hogy ebből az egész helyzetből anyu jönne ki a legrosszabbul, és én őt még véletlenül sem szeretném bántani.