Pasik, főleg párkapcsolatban élők, Ti hogyan kezeltétek volna, hogy párotok rájön egy kínos valamire és elétek tárja?

Sokat tenni nem tudsz. Ha a férjed idős korára egy zsémbes öregember lesz, te nem tudod átformálni. Ha lemegy nála ez a korszak és észbe kap, akkor meg úgyis megoldódik magától. Tudomásul veszi, hogy elszálltak az évek. Ha amúgy egy jó ember és szép életed volt mellette, a helyedben most a hallgatást választanám. Illetve elmondanám neki, hogy szívem, én nem akarok neked dirigálni, ha valamiről nem akarsz beszélni, úgysem tudlak rákényszeríteni. Viszont az a kérésem, ne bánts engem azzal, hogy napi szinten szembesülnöm kell valamivel, amit nem tudok elviselni. Nézegess, amit akarsz, de kérlek, ha végeztél rakodj el magad után. Viszont ha bármikor úgy érzed, mégiscsak beszélnünk kellene, szóljál. Lehet, úgy meglepődik a megértéseden, hogy magába száll. Ennyi év után az ember már nem kapkod ide-oda, van mit mérlegelni, mi éri meg, mi nem. Ha úgy érzed, megéri, válaszd a kivárást. Viszont, ha annyira elfajul, hogy már undort érzel, akkor lépj, akárhány év telt el együtt, még hátra van jó pár. Tehát, tönkre ne menj bele, de adj neki esélyt. Férfiként biztos nehéz lehet ezt megélni, beszélni róla meg még nehezebb. Azon meg, hogy jó ember vagy, ne is akarj változtatni. Esetleg a határokat húzd meg kicsit jobban, kitől mit tűrsz el. Ezt sem muszáj veszekedéssel, meg ugyan kit érdekel, hogy ki nézne bolondnak? Valami nem tetszik, menj be a szobába, öltözz fel csinibe és sétálj egy jó nagy kört. A fejed kiszellőzik, férjuram meg hidd el, meg fog lepődni. Már ez is más, mint az eddigi "mindent eltűrök" viselkedés.

Na mi lett végül?